BlackRose#167
A praxeologia azt mondja, hogy az ember érdek nélkül nem cselekszik. A másik dolog amire szükség van, hogy cselekedjünk az érdeken kívül, hogy ne tudjuk előrelátni 100% pontosággal a jövőt (vagyis a cselekedeteink eredményét). Ugyanis ha erre képessek lennénk, akkor mivel tudnánk pontossan, hogy mihez vezet a cselekedetünk, nem lenne értelme cselekedni. Na most mindenkinek a saját érdeke fontosabb mint más érdeke. Ez természetes. A kérdés ami felvetődik, hogy erkölcsi e a saját érdekünknek megfelelő cselekedetre kényszerítsünk valakit.
Ha a saját érdekünkben cselekszünk, úgy, hogy ne kényszerítsük a másikat, hogy a mi érdekünkbe dolgozzon úgy, hogy a saját érdeke álljon vesztesnek akkor nincs semmi baj, teljessen függetlenül attól, hogy miről is van szó. Szóval ha valaki gazdasági eszközökkel kereste meg a pénzt az arra költi amit jónak lát a saját érdekét figyelembe véve, legyen az űrkutatás, vagy akár csipkésbugyit készíthet az indiai elefántok számára ez az ő dolga hiszen arra költi munkája által megkeresett pénzét amire akarja. Viszont ha politikai módszerrel tett szert a jövedelemre... akkor már fel kell tenni a kérdést (ha már a világ olyan, hogy a politikai módszer elfogadott), hogy a prioritáslistán mi is a sorrend. Persze most az a probléma jelenkezik, hogy a prioritás listát ki és milyen tudomány alapján szerkeszi meg... és erre választ nem lehet adni. Mert itt valójában néhány ember érdeke lesz szépen állarcozva a köz érdeknek, és az emberek elhiszik, hogy köz érdek létezik. Ha valamit lehet közérdeknek nevezni, akkor az nem más mint az egyéni érdekek olyan kombinációja, hogy mindenki érdeke érvényesüljön. És ugye azzal mindenki egyetért, hogy ez lehetetlenség. A legjobb esetben az érhető el (egy kisebb csoporton belül), hogy mindenki érdeke részben teljesüljön, de valakinek ez a rész 100% lesz, valakinek 3%... és most ha közössen fizettük, akkor hol van az igazság? Főleg ha tudjuk, hogy ilyen esetben a saját érdeked amely tegyük fel, hogy kompatibilis a közös érdekkel teljesülése csak nagyon kis mértékben függ a lépéseidtől a cselekedetedtől.
Tehát felmerül a következő kérdés: Miért cselekedjek, ha nem függ a cselekedetemtől a közös érdek és részben a saját érdekem teljesülése... ha 100 an vagyunk és 95-en már teljesíthetik akkor miért ne legyek én az 5-ben aki nem cselekszik. És persze az a baj, hogy a többség az 5-ben szeretne lenni... és akkor már nem lesz meg a 95 aki cselekszik... és amikor az eredmény az lesz, hogy sem a közös sem az egyéni érdekek nem teljesülnek, akkor azt mondjuk... na nem sikerült, de nem létezik felelős. Az ember a saját érdekei teljesítésééert 100% felelős, a közös érdekért 0%-ban. És ez vezet bennünket oda, hogy teljessen mindegy, hogy mit csinálunk, a közös érdekek teljesítését csak kényszerrel lehet megoldani. És a kényszer az egyéni érdek ellen van, és ha egyéni érdek nincs akkor az ember megtalálja a módját, hogy kijátsza a kényszerítő rendszert... ha valaki nem ismeri fel ezt a képet... akkor nincs sok értelme a dumámnak.
Az űrkutatás is ide tartozik, nem sok eredménnyel jár, mert nem lehet közös érdek. Azok a magáncégek akikhez megy a megrendelés, a végtelenségig nyújtják a tésztát, mert nekik semmi érdekük, abban, hogy holnap az ember a Marsra utazzon, hanem az érdekük abban van, hogy minnél több megrendelést kapjanak, a lehető legdrágább árakon. És ez normális mert ez az ő érdekük, amely részben kompatibilis a lefestett űrkutatási közös érdekkel, de ugye ebben az esetben ők azok akiknek az érdekük 100% teljesül, az adófizetők érdeke (vagyis a közös érdek) pedig 3%-ban. Vagyis egyszerűbben fogalmazva, ők a nem sokért sokat kapnak, az adófizetők pedig a valmiért (még ha nem is sok), majdnem semmit vagy keveset kapnak.
Mindezek mellett én az űrkutatás mellett vagyok, de erkölcsi okokból csak úgy ha önkéntes hozzájárulással történik... persze a helyzet nem ez.