A két \"faj\" állandó háborúja
-
#60
nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én azt figyeltem meg, hogy egy komolyabb motorhoz (itt nem a köbcentik számáról beszélek, hanem a motor fajtájáról) általában egy komoly, normális, lenyugodott életfelfogású, nemegyszer édesapámkorabeli emberke társul - chopperek, Harley Davidsonokra gondolok. mindjárt ki is fejtem, miért:
akit ilyen "szelíd vadállat" hordoz hátán, az már tudja értékelni az megfelelőképpen, tudja hol vannaka motor és önmaga fizikai és képességbeli határai - ergo nem egy porszívóhangú visítással karöltve fog 230-cal végigszáguldozni lakott területen.
ehhez általában sok tapasztalat kell, hisz az ilyen gépek jóval nehezebbek, kevésbé agilisek. a tapasztalathoz kapcsolódik még valamilyen szinten az életfelfogás is: valahányszor egy baromarcú kis gyorsulásmániás elhúz mellettem, azzal a szörnyű hanggal, várom, mikor csavarodik fel az első fára/villanyoszlopra a marhája. Érdekes módon a chopperesek/HD-osok nem nagyon emberkednek, megelégszenek az elegáns, fennkölt, kecses suhanással - a motor nincs túlhúzva, a hangja gyönyörű, mondhatni halk, szerintem sokkal jobb érzés lehet egy ilyen szépségen repülni, mint egy nemtommilyen mocin száguldani a halálba (hááááájvééj tu hell...:D).
és érdekes módon, ha piros a lámpa, beállnak a sorba... mondom, komoylabb motor, komyolyabb ember.
akinek meg nem inge, az nem öltözködik.