Caro#128
A kedvedért elővettem a kísérleti magfizika füzetemet :)
Az első neutrínódetektálás úgy történt, hogy 170 l-es tartályokat megtöltöttek vízzel, ami CdCl2-vel volt keverve, köré tettek 1,5 m^3 folyadék-szcintillátort.
Mindezt egy atomreaktor környékén pakolták fel, ahol az antineutrínó-fluxus nagyobb (reaktor hasadványaiban sok negatív béta bomlás van).
Ha egy antineutrínó eltalálta vízben egy protont, akkor az pozitív béta bomlással elbomlik neutronná, és pozitronná.
A pozitron rövid úton annihilál egy elektronnal, két karakterisztikus gamma sugár lép ki egymással szemben, ez detektálható.
Ez persze magától is végbe mehetne, ezért kell a CdCl2, mert a neutront ez elnyeli, és 3 karakterisztikus gamma foton lép ki, várhatóan 1-25 microsec.-en belül a két 511 keV-es gamma után (amik az elektron-pozitron annihilációból jönnek).
Szóval ezt vizsgálták.
1400 óra alatt sikerült 2,88 +- 0,22 esemény detektálni.
A háttér gamma és neutron szűrést úgy végezték el, hogy az egészet betették egy sóbányába, meg paraffin (neutron) és ólom (gamma) árnyékolást használtak.
Egyébként Pauli jósolta meg a neutrínó létezését, és a hatáskeresztmetszetre 1E-44 cm^2 körüli értéket becsült, a mai mérések szerint ez kb. 1E-43 cm^2, szóval elég jól megbecsülte. (Ez kb annak felel meg, hogy egy szilárd anyagban >10000 fényévet tesz meg úgy, hogy semmivel sem reagál)