nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#9747
Én nagyban gondolkodok: a Föld és az Emberiség zászlaját lengetem... lengetném, ha lenne miért...
Úgy gondolom, hogy még nincs egy ország sem a földtekén amelyik büszkén lengethetné zászlaját. Zászlólengetés előtt mélységes csendben el kéne gondolkodnia minden nemzetnek/népnek.
Március 15 ünnepe ugyan ez: nem színházi műsorokra, és tetszetős beszédekre lenne szükség, hanem mélységes csendre és elgondolkodásra. És augusztus 20-án sem tűzijátékot kéne pufogtatni, hanem mélységes csendben elgondolkodni. A problémák esetén sem beszédeket kell mondani, meg tiltakozni, rombolni, hanem mélységes csendben elgondolkodni. Ahogy Széchenyi is tette, ahogy Eötvös is tette, ahogy Kölcsey is tette. Ők tudták, hogy nincs semmi ok ünneplésre, színházra, tűzijátékra, viszont annál több a kemény és alapos munkára.
Ma egy magát magyarnak nevező/valló, nemzeti öntudatú ember sem tud olyan szépen és választékosan magyarul fogalmazni mint Kölcsey, vagy Eötvös József, vagy Széchenyi, és egyik ilyennek sincs a birtokában olyan „kiművelt emberfő” mint őnekik, és egyiknek sincs a birtokában olyan alapos és kidolgozott munka mint őnekik, és egyiknek sincs a birtokában az akarat mindehhez.
Rajtuk még lehet érezni a hazaszeretetet, de a maiakon csak a politikai fröcsögést, trágárságot, érzelgősködést, és indulatkeltést.
„Aristoteles az embert politikus állatnak nevezte, mert képességgel bír államokat alkotni. Az értelmezés senkire sem illik jobban, mint honfitársainkra. A magyar ember kitűnőleg politikus állat, de fájdalom, nem is más, úgy látszik, hadakozáson s politizáláson kívül nem is bír más képességgel.„ /Eötvös József/
A magyar nem vevő egy jobb sorsra - emberfőjének kiművelésére
Mindent elüldöz, elutasít és elpusztít ami egy jobb sorshoz vezetne.
Ahogy tette ezt Kölcseyvel, Széchenyivel, Eötvössel...
„én, ki az alkotmányosságot csak azért óhajtani, hogy nemzetünk haladásának eszköze legyen, talán nem fogom teljesülve látni reményeimet. Nekem ehhez saját iparkodásomon kívül még egy egész nemzet közreműködése volna szükséges, s ehhez eddig nem sok kilátás van. Európa népei hosszú s kellemetlen nevelésen mentek keresztül. Az abszolutizmus volt iskolamesterük, s az néha erősen használta feruláját, s többnyire igen is nagy tanpénzt fizettetett magának. De végre is, rosszul, lassan, nagy költséggel, ők tanultak valamit, s legalább odáig jutottak, hogy miután a mester kezeiből kikerültek, azon bélátáshoz jutottak, hogy még sok van, mit tanulniok kell, s hogy tanulniok szükséges. Mi nem mentünk keresztül ily nevelésen. - Sem valóságos alkotmánnyal, sem igazi abszolutizmussal nem bírván, egész múltunk politikai küzdelmek, vagy helyesebben mondva cívódások között folyt el, s most, midőn végre szabadon rendelkezhetnénk, nem vagyunk előkészítve reá. - Pótolhatjuk-e azt, amit elmulasztottunk, meg fogjuk-e oldhatni feladásunkat - a jövőnek titka; - de annyi bizonyos, hogy nehéz munkára vállalkoztunk. Néha csaknem kétségbeesem. Vannak pillanatok, mikor körülbelül úgy érzem magamat, mint ki egy nagy követ lát maga előtt, melyet fel kellene emelnie, s melyhez tudva, hogy saját ereje nem elégséges, mégsem talál senkit, ki őt segíteni akarná.„ /Eötvös József/
N I N C S M I R E B Ü S Z K É N E K L E N N Ü N K - még nincs
» Mit kell tenni, s min kell kezdeni? «
ui: bocsánat a hosszúságért és az ide nem illőségért, de ezt ki kellett mondani