nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#15803
Véleményem szerint egy elsődlegesen szerelemre épülő, azzal induló kapcsolat, egy rendesen aláaknázott ingatag kapcsolat, és a kérdés csak az, hogy mikor lépnek a felek egy aknára, mely széttépi őket, szerelmüket, kapcsolatukat.
Mert mi történik, mikor szerelembe esnek az emberek? Miként kezdődik a kapcsolat?
A jóképű fiatalember találkozik egy gyönyörű fiatal nővel, és egy kicsit megismerkednek egymással, majd rájönnek, hogy a személyiségük "szinkronban" van. Mint jelent ez? A jóképű fiatalember úgy érzi, hogy ez a fiatal nő majd gondoskodik az érzelmi szükségleteiről, és ez a fiatal nő a fiatalemberben érzelmi szükségleteinek kielégítőjét látja.
Ez tehát az a nagy "kémia" ami összehozza, végül akár házassághoz vezeti őket.
És figyeljük meg, hogy nincs motivációjuk.
Elsődlegesen mindkettejüket saját szükségletük kielégítése érdekli. Jóllehet bizonyosan úgy érzik, hogy valóban egymásba szerelemesek, a tény az, hogy valójában mindketten önmagukba szerelmesek.
A szerelembe esés nem eredményez közös célokat és közös érdeklődést, kapcsolatot. Ha valami történik a kapcsolatban, akkor nem történik más, mint az egyéni szükségletek kielégítésnek meghiúsulása, s a kapcsolat aláaknázása, széttépődése.
Ha nincs közös motiváció, cél, elképzelés, álomkép, egy kapcsolatban akkor megette az egészet a fene. És nem segít sem kommunikáció, sem kompromisszum, sem semmi más.
Az ideális kapcsolat nem épül szerelemre, hanem épül tudatos kapcsolatvállalásra. És ettől a pontól kezdve - és nem a szerelemtől - lehet csak egy kapcsolatot közösön építeni, gondozni.
Figyelem! Nem azt mondtam, hogy a[z ideális]kapcsolatnak nem része a szerelem! Csak azt, hogy nem arra épül.
Az alaptétel szerint férfi és nő, ha találkoznak egymással, isteni dicsfény nyugszik közöttük, ha viszont nem, tűz emészti el őket.
É hiába minden kommunikáció, kompromisszum, és egyéb más [kétségbeesett] mentőakció. És ezt a gyakorlati életben meg lehet figyelni.
Szumma szummarum, a legrosszabb alap amivel egy kapcsolat rendelkezhet, az a szerelem. És az egyéni szükségletek.
Ami boldogság és harmónia részt illeti, amit leírsz az is egy nagyon is létező felállás. Kérdés, hogy britt tudósok ide vagy oda, eljutunk-e, eljuthatunk-e ezzel a gondolkodásmóddal a boldogsághoz, harmóniához, derűhöz, létörömhöz vagy legalább közelebb kerülhetünk-e hozzá, vagy csak jobban és jobban eltávolodunk tőle.
Akármilyen közel állunk is az állatokhoz, nem állatok vagyunk, hanem emberek. És nem állatokhoz hasonlítva, állatokból kiindulva kell magunkat megvizsgálni megérteni.
Nem csak majmok és jegesmedvék tudnak romantikusak lenni, és nevetni, hanem tudnak a pillangók is például.
Elgondolkodhatunk rajtuk, de mi akkor is emberek vagyunk, és saját törvényünk szerint élünk. Az embernek a biológia teste, olyan, mint az autója, ebben utazik. és ahogy az autó nem azonos a sofőrrel, úgy az ember biológiai [állati] teste sem azonos az emberrel, aki benne utazik, aki azt vezeti. Ha a kormányt elengedjünk autónk kénye kedve szerint bitangol erre-arra...
Egyébként mint már sokszor írtam, a Talmud szerint, mindenki a maga által választott úton vezettetik, és ezen a ponton felmerül a kérdés, ennél ez állatos mentalitásnál is, hogy ez vajon a helyes abszolút út, vagy egy egyénileg választott út, melyen már a választó egyént, egyéneket vezetik.
És ha én is egy könyvet javasolhatnék akkor ez lenne az:
Eckhart Tolle: Új Föld - ebook itt