nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#12586
Kompromisszum az, amikor ilyen vagy olyan szükségből, muszájból, kényszerből, hogy egy adott dolgot muszájból, kényszerből elérj standardjaidból, igényeidből, véleményedből, álláspontodból azok rovására engedni kényszerülsz.
Pl adott a következő szitu: építész vagy, akinek már rég nem volt megrendelése, és akit ezért a csőd fenyeget, és tervezel egy házat és tetszik is a megrendelőnek amit terveztél, ám ő mégis kisebb módosításokat szeretne itt-ott, amiktől neked minden szál hajad égnek áll, amik szemedben elcsesznék az egész épületet, amihez aztán nevedet így nem adnád, s az épületet magát sem tudnád elviselni ha megépülne, hiába okoznál ezzel nagy örömet a megrendelőnek.
Ebben a szituban két dolgot tehetsz:
- a pénzért, munkáért -mivel a csőd fenyeget - engedsz a megrendelődnek, azaz kompromisszumot kötsz vele és rettentően rosszul érzed magad, hogy saját munkádat össze kell kócolnod a megrendelő szája íze szerint, hogy csődbe ne menj
- vagy nem engedsz a megrendelőnek, azaz nincs kompromisszum a tervben, és elmész inkább utcát söpörni, minthogy össze kelljen rondítani terveidet
Másik példa a kompromisszumra mikor zenét szeretnél hallgatni, és bekapcsolod a rádiót, és ki kell egyezned, azaz kompromisszumot kell kötnöd az adott rádió zenei repertoárjával, ha zenét akarsz hallgatni.
Vagy ha rádió zenei repertoárja olyan, ami neked nem tetszik, akkor inkább kikapcsolod, és inkább nem fárasztod, és idegesíted, és rosszul érezteted magad azzal, ami éppen van, ergo nem kötsz vele kompromisszumot.
Nekem párkapcsolat terén van egy standardom, amiből nem engedek.
Ez azzal jár, hogy kicsit nehezebben találok pár, mint azok, akiknek ez a standard más, sőt az is benne van a pakliban, hogy egyedül maradok.
Ám tegyük fel, ha nem bírom az egyedüllétet, nincs türelmem standardomhoz, nagyon dughatnékom van, akkor ezek kényszerítő ereje miatt kompromisszumot köthetek, azaz kiegyezhetek az első jöttment csajjal… de eközben a standard tovább él bennem, és folyamatosan frusztrál, hogy lejjebb adtam, megalkudtam, kompromisszumot kötöttem.
Gyakorlatilag kompromisszumot kötni nem más, mint önmagunkat korrumpálni, önmagunkat ennek vagy annak a kurvájává tenni.
Mennyire érthető a kompromisszum témakör így?
A lényeg azon van, hogy a kompromisszumban muszájból, szükségből, nyomásból olyat teszel meg, amit egyébként, ha nem lenne muszáj, ha nem lenne rajtad nyomás, szabadon szabad korlátozatlan döntésből soha a büdös életben nem tennél meg, méghozzá azért mert ellenkezik veled, lényeddel, standardoddal stb.
Amit te a barátnőd kapcsán leírtál az azért nem kompromisszum, mert nem külső kényszerítő, nyomasztó, muszáj dologból teszed, pontosabban szenveded, hanem szabadon, azért mert most szabadon azt látod jónak, és szabadon azt szeretnéd tenni társaságában.
Nos?