22709
nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
  • Lirion
    #12618
    A problémáiddal kapcsolatban szakemberhez kéne fordulnod.. nem az én tisztem, hogy megtanítsalak az írott szöveg helyes értelmezésére.

    Ha neked olyan lány kell, aki folyamatosan megalázkodik és alárendeli magát neked, ám legyen. Lelked rajta. Nekem egy ilyen húsdarab nem kell, akinek nincs saját akarata, önbecsülése. De ez még nem is lenne probléma, a probléma ugyanis az, hogy te magad is ilyen szolgalelkü vagy, és ugye ismered a mondást, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában..

    Amúgy egy kérdés: így 6-7 kapcsolat után hogy nem fordult még meg a retardált elmédben, hogy amilyen elvet te követsz, az talán mégse működik?
  • clio1616v
    #12617
    a tekintete-nézése, a mosolya, a hangja, az érintése... az elégedettsége mellettem ez ami motivál, egyszóval, hogy érezzem...
  • clio1616v
    #12616
    az hogy az élményeimet megosszam vele, szeressem és viszont, a legfontosabb, hogy együtt érezzük a környezetünket, közösek legyenek az érzések élmények... és kielégítsem minden vágyát, igényét
  • clio1616v
    #12615
    értem... viszont akkor miért kell azonosnak lenni az érdeklődési körünknek?

    ő oda megy ahova akar én meg oda ahova én és semmit nem csinálunk közösen ennyi...

    miért kellene olyan lányt keresni akkor aki rockzenét hallgat, mint én?
  • norbre
    #12614
    akkor nézzük az alapjaitól:
    miért akarsz valakivel lenni (még mielőtt bárki bekerülne a képbe)? mi hajt a felé hogy ne egyedül legyél? mi a motiváció?
  • norbre
    #12613
    nem .. mert nem engedélyt kér, nem alkut köt.. elfogadom hogy ő most ezt szeretné és ettől én nem érzem rosszul magam.. és pont.
    nem gondolom azt hoyg ha én "elengedem" akkor majd ezért legközelebb ő "engedi meg" hogy csinálhassak amit szeretnék
  • clio1616v
    #12612
    nem csak koncertre való elmenés lehet, hanem például otthon akarja hallgatni az egyik a CDjület, akkor jólvan drágám addig elmegyek boltba dejó hogy hallgatni akarod :D

    de ez igaz minden új dologra ami a megismerkedésük pillanatában még nem létezett, egy új autó, egy új étel, egy új bármi ami csak később kezd el létezni a valóságban, és akkor dől csak el hogy tetszik-e vagy sem...

    ennek semmi köze a bizalomhoz, egyszerűen változik a világ körülöttünk és nem azonosan reagálunk a változásra...
  • clio1616v
    #12611
    ezt hívják kompromisszumnak :)
  • salsoul
    #12610
    Csak ehhez kevés egy bizonytalan, bizalmatlan kapcsolat.
  • norbre
    #12609
    hoyg lehet egyenrangú valaki ha egyszer alá másszor fölérendelt?

    így miért nem lehet?:
    - drágám én elmegyek erre a koncertre mert szeretem ezt a zenekart..
    - drágám ha ahhoz van kedved, menj.. találkozunk utána..

    és mindezt úgy kimondva hoyg nem érzem azt hogy ez megalkuvás lenne, nem akarom magamhoz láncolni, nem érzem azt hogy mindig mellette és együtt kellene lennünk ahoz hogy összetartozzunk
  • clio1616v
    #12608
    alá.. mert nekem ez esik jól :) ezért keresek olyan lányt akinek szintén jól esik ha alárendelheti magát nekem, így egyszerre alá és fölérendeltjei is vagyunk egymásnak...

    egyszóval mellérendeltjei: egyenrangúak vagyunk a párkapcsolatban, nem nyomjuk el egymást, nincs fölényeskedés...

    viszont ha semmiben sem enged egyik fél sem akkor elég egy nagyon apró ellentmondás és borul a mutatvány... viszont az hogy két embernek mindenben egyezzen a véleménye lehetetlen...

    még ha a megismerkedésük pillanatában így is tűnik... mindent tudnak már egymásról 2-3 hónap után és egyezés van, akkor is változás lehet és nem egyszerre a két emberben és akkor ugyan mit ér a nagy kompromisszummentes párapcsolat?

    ja bocs? ha neked nem tetszik ez a ma megalakult zenekar nekem meg igen akkor menj te a jó édes anyádhoz vissza... szia? vagy hogy képzeled el?
  • Lirion
    #12607
    Ez csak a magadfajta alamuszi talpnyalónál igaz. Aki alapból úgy él, hogy őszinte és nem akar megfelelni másoknak, annak minden cselekedete őszinte lesz és nincs olyan, hogy egyik őszintébb, mint a másik. Mint ahogy optimálisabb sincs..

    Az pedig már csak a te problémád, hogy te magadnak is meg akarsz felelni. Ez csak azért lehet, mert nem olyan vagy, amilyennek képzeled magad. Én nem képzelem magam másnak, mint ami vagyok, mert - veled ellentétben - ismerem önmagamat és ha teszek vmit, nem azért teszem, hogy egy idealizált énképnek megfeleljek, hanem, mert az a lényemből fakadóan helyes cselekedet.
  • Lirion
    #12606
    Látod itt vagy te tévedésben, mert olyan nincs, hogy vmi senki másnak nem tetszik. Tudod, ha te egy rocker vagy, keress magadnak egy rocker csajt és ne egy jazz rajongó csajt. És ha van benned olyan, hogy tartás, akkor nem fogod elnyomni a rocker énedet és elkezdeni rajongani a jazzért, csak hogy bevágódj a jazz rajongó csajnál, nem fogsz vele kompromisszumokat kötni, mert az hosszútávon úgysem fog működni.
    Na persze te úgyis kötögetnéd a kompromisszumokat, hisz neked nincs tartásod, önbecsülésed, te simán alárendeled magad mások vágyainak.
  • clio1616v
    #12605
    ezt a gondolatot ide is...

    a legőszintébb az, ha nem szándékosan csinálsz valamit...

    nem elvárásnak felelsz meg, sem másénak sem a magadénak...

    minden más esetben ha gondolkodsz mi a helyes máris kompromisszumot kötsz, mert a saját magad elvárásainak meg akarsz felelni
  • salsoul
    #12604
    Aztán:
    az ember mint lehetőséget hordozza magában a páratlan megfizetethetetlen értéket, csak úgy mint a vászon és a festék.

    Hogy aztán mit hozunk ki magunkból, a vászonból és a festékből az rajtunk áll.
  • salsoul
    #12603
    A szeretet szeretet, a félelem félelem.
    Egyik sem a másik, és egyik sem forrása a másiknak.
  • norbre
    #12602
    ahol félelem van ott a félelem mozgat.. ami szeretetnek tűnik az menekülés, biztonságkeresés.. szeretni az tud igazán aki nem fél.. persze nem mindenki képes szeretni aki nem fél.. és nem mindenki egyformán szeret

    az hoyg valaki szeret minket az jó.. viszont ha önbizalomhiányunk van, űr van bennünk, éhezünk a szeretetre, akkor a másik szeretete betölti ezt az űrt.. egy ideig.. aztán amikor elfogy belőlünk, kétségbeesve próbálunk ebből még kicsikarni, kérni, kierőszakolni

    viszont ha egyszer meg tudod tölteni önmagadban, önmagadnak ezt az űrt, ha meg tudod szeretni magad, akkor lesz önbizalmad is és akkor fogsz tudni te is igazán szeretetet adni
  • clio1616v
    #12601
    nem érted...

    ha az építésznek tetszik az alkotása, de senki másnak nem, akkor elteheti a padlásra a terveket a nagy büszkeségében...

    ahhoz hogy megépítsék az fog kelleni, hogy vagy a megrendelő elfogadja úgy ahogy van és építenek egy senkinek nem tetsző szart... ami csak a tervet készítőnek tetszik viszont senki másnak nem...

    dejó lesz egy szar épület ami senkinek nem tetszik csak egy embernek, de annak nem kell kompromisszumot kötnie... hurráá egy ember boldog lesz mindenkinek másnak a kárára... ez ám a normális...

    kompromisszumot kell kötni a megrendelő és építész között, csak így működik... köcsönösen engedni kell...

    a valóság mégsem így működik egyenlőtlen kompromisszumok jönnek létre, az egyik fél többet a másik kevesebbet enged.. a kompromisszumkészségéhez mérten...
  • halevala
    #12600
    Valamit hozzá tennék a témához, ezt egy levelezésből ollóztam ki, de szerintem tanulságos!

    "Azt írtam, hogy ahol félelem van, ott nem lehet szeretet!
    Ez egy baromság! Csak Feldmárt idéztem, és át sem gondoltam:(.
    Szerintem aki félelemben él, az sokkal több szeretetet hordoz magában!
    Az "állatias" barátnőmből kiindulva, ő nem félt semmitől, nem volt benne bizonytalanság.
    De ha szeretett bármit is, az csak saját maga volt! Nem érzett kötődést, csak élt, élt a vágyainak.
    De az élet azért többről szól! És aki megismerte milyen félelmekben élni, az tud igazán adni, az tud igazán szeretni!
    Mert a szeretet legyőzi a félelmeket. Ezért vágytam én is a szeretetre, mert le akartam győzni a félelmeimet!
    De ez is két élű. Nem elég, ha valaki szeret! Saját magunkat is meg kell szeretni. Mert csak ekkor tudunk mást is igazán szeretni!
    Az is igaz, hogy ha valaki tényleg megszeret, akkor saját magunkat is sokkal könnyebben megszeretjük.
    Ez nekem eddig nem sikerült, minden barátnőm nagyon szeretett, de nem tudtam mégsem elfogadni, megszeretni magam.
    Szerintem a hibás énképem miatt!

    És írtad, hogy "normális" pasit akartál:)))))!
    A normális jelző nem általánosítható az emberre, főleg nem a férfiakra:DDDD!
    Mert mindegyikünk különböző! A normális megfelel az átlagosnak. De mi az átlagos napjainkban?
    Ha az átlagos a többség, akkor én nem akarnék normális lenni:). Szerencsére úgy alakult az életem, hogy nem lettem átlagos.
    Ezek szerint nem vagyok normális sem:))). De ez is tök jóóóó! Mert nagyon is egyedi vagyok!! És Te is az vagy!
    És a "normális" életben Te is tudod milyen értéket képviselnek az egyedi dolgok. Vegyünk például egy Picasso festményt.
    Megfizethetetlen! És Mi is azok vagyunk, csodálatos, egyedi alkotások. Az élet alakított így Minket!
    Nincs még egy hozzánk fogható lény a földön! És ezt az értéket meg kell látnunk magunkban!
    És nem csak szimplán szeretni kellene ezt a különleges adottságot, hanem mélységesen elfogadni, és büszkének lenni az egyediségünkre!"
  • Lirion
    #12599
    Megint ékes példáját sikerült bemutatnod annak, hogy miért nincs neked egy határozott, erős személyiséged.
    Az építészünk megalkotott vmit, amit hajlandó lett volna mások számára kiadni a kezei közül, változtatás nélkül. Az a saját munkája volt. A megrendelők viszont így nem fogadták el, megváltoztatták volna és így az épület már nem a tervező sajátja lett volna, hanem egy mások szájíze szerint megváltoztatott alkotás.

    Párkapcsolatban ugyanez. Én vagyok, amilyen vagyok. Ha ez tetszik a lánynak, akkor beszélhetünk arról, hogy lesz-e folytatás vagy elköszönünk. Azért viszont, hogy tetszek neki, nem fogom megváltoztatni a viselkedésemet. Ha megváltoztatnám, akkor egy hozzád hasonló talpnyalóvá válnék, akinek nincs személyisége.
  • clio1616v
    #12598
    ezt neked kell megoldani, te problémád...
  • Rabbit20
    #12597
    áh kajak zárhatnák már ezt a topikot :D

    kb 100 oldal óta ugyanaz megy, pazarlom az időmet az olvasásával
  • salsoul
    #12596
    a lényeg az, hogy nem megélés a fontos

    és jöjjön akkor a > szájbarágó <


    ui:
    szar világ amit te elképzelsz, és szerencsére a valóság nem úgy működik
  • clio1616v
    #12595
    éppen ezért a reális kompromisszum a lényeges és azzal kell megelégedni, nem pedig az elérhetetlen kompromisszummentest kell hajszolni kíntszenvedve...
  • clio1616v
    #12594
    ja ez lehet hogy így van, de az alkotás nem ingyen van és érdekek állnak mellette, alatta és felette...

    idilli a világ amit te elképzelsz, csak nem működik a valóságban

    persze a festő is szeret festeni, csak kompromisszum nélkül éhen fog halni és lehet hogy a sok műkedvelő a halálaután felbecsülhetetlen értéknek fogja tartani a cuccait, de az életében értéktelenek, ha nem olyat fest ami eladható ;)
  • clio1616v
    #12593
    miért? a tervező fogja önerőből megfinanszírozni a kivitelezést?
  • salsoul
    #12592
    Építészünket egyáltalán nem érdekelték az anyagiak: csak az alkotás.
  • salsoul
    #12591
    nem volt anyagi jellegű, még csak üzleti sem

    node > menjünk tovább <
  • clio1616v
    #12590
    ez nem olyan kompromisszum :)

    ez az elképzelésed módosítása más kedvéért, hogy kivitelezhetővé váljon...

    ezt nevezik üzletnek, alkunak, érdeknek... és ami fontos benne anyagi!!! jellegű
  • salsoul
    #12589
    > Kompromisszum <
  • clio1616v
    #12588
    igen a példádban az építész ha egyedül tervez, akkor úgy tervez, ahogy csak szeretne és ő jónak látja...

    viszont ha már nem egyedül van, hanem megrendelésre kell terveznie mert cserében kap érte pénzt, akkor a megrendelő olyan szerepet játszik a tervezés ideje alatt a tervezési folyamatban, mint egy párkapcsolatban a másik fél...

    másképpen tervez, mert nem csak a saját igényeit kell kielégítenie, hanem a megrendelőét...

    most így hirtelen ennyi... tehát a válaszom nem nincs különbség az én "kompromisszum"-om és az építész kompromisszuma között
  • salsoul
    #12587
    Tehát a kompromisszum nem annyi mint szimplán olyat csinálni amit egyedül nem csinálsz és/vagy még nem csináltál, hanem annyi mint nyomás, muszály, kényszer alatt olyat tenni amit egyébként nem tennél meg mert ellenkezik lényeddel.

    Érezhető a különbség a két "olyat csinálni amit egyébként" nem között, és hogy melyik tartozik a kompromisszum kategóriába?
  • salsoul
    #12586
    Kompromisszum az, amikor ilyen vagy olyan szükségből, muszájból, kényszerből, hogy egy adott dolgot muszájból, kényszerből elérj standardjaidból, igényeidből, véleményedből, álláspontodból azok rovására engedni kényszerülsz.

    Pl adott a következő szitu: építész vagy, akinek már rég nem volt megrendelése, és akit ezért a csőd fenyeget, és tervezel egy házat és tetszik is a megrendelőnek amit terveztél, ám ő mégis kisebb módosításokat szeretne itt-ott, amiktől neked minden szál hajad égnek áll, amik szemedben elcsesznék az egész épületet, amihez aztán nevedet így nem adnád, s az épületet magát sem tudnád elviselni ha megépülne, hiába okoznál ezzel nagy örömet a megrendelőnek.

    Ebben a szituban két dolgot tehetsz:

    - a pénzért, munkáért -mivel a csőd fenyeget - engedsz a megrendelődnek, azaz kompromisszumot kötsz vele és rettentően rosszul érzed magad, hogy saját munkádat össze kell kócolnod a megrendelő szája íze szerint, hogy csődbe ne menj
    - vagy nem engedsz a megrendelőnek, azaz nincs kompromisszum a tervben, és elmész inkább utcát söpörni, minthogy össze kelljen rondítani terveidet


    Másik példa a kompromisszumra mikor zenét szeretnél hallgatni, és bekapcsolod a rádiót, és ki kell egyezned, azaz kompromisszumot kell kötnöd az adott rádió zenei repertoárjával, ha zenét akarsz hallgatni.

    Vagy ha rádió zenei repertoárja olyan, ami neked nem tetszik, akkor inkább kikapcsolod, és inkább nem fárasztod, és idegesíted, és rosszul érezteted magad azzal, ami éppen van, ergo nem kötsz vele kompromisszumot.

    Nekem párkapcsolat terén van egy standardom, amiből nem engedek.
    Ez azzal jár, hogy kicsit nehezebben találok pár, mint azok, akiknek ez a standard más, sőt az is benne van a pakliban, hogy egyedül maradok.
    Ám tegyük fel, ha nem bírom az egyedüllétet, nincs türelmem standardomhoz, nagyon dughatnékom van, akkor ezek kényszerítő ereje miatt kompromisszumot köthetek, azaz kiegyezhetek az első jöttment csajjal… de eközben a standard tovább él bennem, és folyamatosan frusztrál, hogy lejjebb adtam, megalkudtam, kompromisszumot kötöttem.

    Gyakorlatilag kompromisszumot kötni nem más, mint önmagunkat korrumpálni, önmagunkat ennek vagy annak a kurvájává tenni.

    Mennyire érthető a kompromisszum témakör így?

    A lényeg azon van, hogy a kompromisszumban muszájból, szükségből, nyomásból olyat teszel meg, amit egyébként, ha nem lenne muszáj, ha nem lenne rajtad nyomás, szabadon szabad korlátozatlan döntésből soha a büdös életben nem tennél meg, méghozzá azért mert ellenkezik veled, lényeddel, standardoddal stb.
    Amit te a barátnőd kapcsán leírtál az azért nem kompromisszum, mert nem külső kényszerítő, nyomasztó, muszáj dologból teszed, pontosabban szenveded, hanem szabadon, azért mert most szabadon azt látod jónak, és szabadon azt szeretnéd tenni társaságában.

    Nos?
  • clio1616v
    #12585
    mondj egy dolgot, amiben nem kötnél kompromisszumot...

    csak hogy világos legyen egy példa erejéig
  • salsoul
    #12584
    és te sem fogsz másokat megérteni
  • salsoul
    #12583
    értem miről beszélsz clio
    a bib csak az, hogy ez nem kompromisszum

    használhatod önkényes értelmezésben a szavakat, csak ilyenkor azzal kell számolnod, hogy senki sem fogja megérteni, hogy miről beszélsz, mindenki félre fog érteni
  • clio1616v
    #12582
    nekem az kompromisszum, ha olyat csinálok, amit addig nem amíg egyedül voltam, de a párom mellett megteszem.. ő is tesz olyat, amit egyedül nem tett...
  • salsoul
    #12581
    Példa görcsre:
    "A vaginizmus védekezési mechanizmus: aktus előtt begörcsöl a nő hüvelye, és lehetetlenné teszi a behatolást. Az esetek nagy részében a nőgyógyász sem tudja megvizsgálni a beteget, mert vizsgálat előtt is ugyanúgy begörcsölnek a hüvelyi izmai. Pszichológus vagy pszichiáter segítsége szükséges a gyógyuláshoz."
  • salsoul
    #12580
    látszik, hogy nem kompromisszumképpen
  • salsoul
    #12579
    na igen, te semmire sem tudod a jó, pontosabban megfelelő szót

    szerencsére a barátnőd jártasabb a magyar nyelvben és annak használatában, és a görcsre azt mondja, hogy görcs, és a remegésre, hogy remegés, és a bizsergésre, hogy bizsergés - szóval nem keveri, mossa össze a fogalmakat, és a megfelelő dolgokra a megfelelő szavakat használja

    amikor a vádlidban görcs van, akkor az izmok maximális mértékben megfeszülnek és feszülve is maradnak, ami nem kicsi fájdalmat tud okozni, és olykor bizonyos helyeken még csonttörést is okozhat az ilyenkor fellépő hatalmas izomerő, amit olykor csak injekcióval lehet feloldani

    aztán:
    az előbb orgazmus közbeni fiziológiai dolgokról beszéltél, most meg már post orgazmus dolgokról beszélsz, és ismét összemosol

    pre orgazmus és orgazmus állapotban izmok spontán ritmikus összehúzódása jelentkezik, ami kellemes dolog, és nem fájdalmas mint a görcs