nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#12505
Kis kitérő:
Az egoista szeretet nyilvánul meg, amidőn valaki más személyt akar birtokba venni egyéni vágyainak kielégítésére. A másik személy érdekei vagy vágyai közömbösek számára, a lényeg a másik személynek magához láncolása (pl. házasság vagy üzleti kapcsolat útján), hogy saját egyéni vágyait kielégíthesse általa.
Az egoista szeretet legprimitívebb foka a tisztán testi szerelem, aminek alapja az asztrális vágyak kielégítése a másik fél érdekeire való tekintet nélkül. Ugyanennek finomodottabb foka, amidőn ellenszolgáltatást nyújt, áldozatot vállal az áhított személy és annak jóindulata megszerzése érdekében. Itt már csökken a vágykielégítés érdekében való könyörtelen birtokbavétel brutalitása. Az már adás-vétel tárgyává lesz. Ebben a másik fél is megtalálhatja számításait s ezzel mindkét fél egoizmusa kielégíthető.
A szeretet az emberi világban alapjában még mindig az ősi animális módból szokott kiindulni és a házasságkötés, a párválasztás legfőbb motorja ma is a külső, testi csáb vagy inger. Másik, illetőleg további motorja a már említett önzés. Ebbe kapcsolódik a szexualitástói kezdve a másik fél anyagi, társadalmi, lelki tulajdonságainak, adottságainak egyéni célokra való kihasználásáig minden. Az a puszta tény, hogy a másik félben van mit kihasználni, hogy a másik fél valamilyen formában hasznot hajt az egyiknek, igen sok ragaszkodást, hűséget, elnézést képes produkálni. Barátságok, házasságok állnak fenn hosszú évtizedekig ilyen "do ut des" alapon.
Tegyük fel, hogy két különnemű emberi lény találkozik és rendkívül erős vonzalmat ébresztenek egymásban első látásra. Ez többnyire még csak az animális szeretet területére tartozik. Azután megvizsgálják a körülményeket: a férfi igen ügyes üzletember, de nincsenek összeköttetései, a nőnek viszont vannak. Minden jel arra mutat, hogy házasság esetén a férfi képességei a nő családi összeköttetésein keresztül kitűnően fognak érvényesülni és anyagilag gondtalan életre lesz kilátásuk. A házasságkötés az utilitarizmus szempontjából nagyon kívánatos. Mindkét fél számára fontos érdekek fűződnek ahhoz, hogy a harmónia a házasságon belül megmaradjon. Leélhetnek hosszú, nyugodt, gondtalan életet. Mindegyik fél figyelemmel lesz a másik irányában, mert hiszen ha a másik félreesik bármilyen ok miatt az útból csalódás, betegség vagy halál révén, felboríthatja a másik életét. Kívülről látszólag minden a legnagyobb rendben van. Esetleg példaképek a társasági életben mintaszerű, zavarmentes keretekben folyó házasságuk miatt és az emberek rábólintanak: úgy látszik az ilyen házasságok még jobbak, mint az úgynevezett szerelmi házasságok; meglehet, hogy ebben igazuk is van. Mert ha a pusztán az animális ösztönökre alapított házasságokat nevezik szerelmi házasságoknak, akkor azokban az összetartó erő kizárólag a kielégülés lévén, ami hamar bekövetkezik, s azután csömörbe megy át és ezzel a széthullás kezdetét veszi. Ennél a démoni alapon létrejött házasságok alapjai tagadhatatlanul sokkal szilárdabbak.
Az önző érdekek vezetnek tűrésre, áldozathozatalra, ahogyan a gondolati úton is, pl. a kereskedelmi életben anyagi áldozatot kell hozni valami kedvelt vagy szükséges tárgy megszerzéséért vagy fenntartásáért. A démoni érzelemvilág csak az átmenetet jelenti. Ha az előbb említett példát úgy építem tovább, hogy a nyugodt, gondtalan házasélet közepette az egyik fél beleszeret egy harmadik személybe, aki valamilyen szempontból többet tud nyújtani számára, mint házastársa, vagy esetleg éppen a nyugodt példás házasság alatt benne kifejlődött lelki hiányérzetét elégíti ki, akkor könnyen meglehet, hogy a minden oldalról gyönyörű szépen kikalapált házasság egyszerre olyan léket kap, amelybe belepusztul, szétesik. Szétesik és kiderül, hogy az egészet az egoizmus tartotta össze s amidőn akadt egy harmadik személy, aki a házasfelek valamelyikének egoizmusát még sokkal erősebben képes szolgálni, akkor a nyugalom, kényelem és megszokottság ellenére a keretek felborulnak.
Az önzésre alapított érzelemvilág is sokáig, nagyon sokáig megtévesztő álruhában a valódiság látszatát kelti, míg végül meglepő sorsfordulatok hatása alatt kiderül, hogy nem volt igazi, nem volt szeretet, csak önzés volt az egész.
A démoni szeretet már sokkal bonyolultabb és nem ilyen könnyen áttekinthető. Itt az érzelem nem puszta nemi vonzalom, hanem számtalan intellektuális, kulturális, kényelmi, anyagi, stílusbeli, stb. cél, szempont és érdek összejátszása, ahol tág tere van az érzelmi manővereknek, vagyis a megjátszott érzelmeknek is, és a másik fél erősebb érzelmei kihasználásának valamilyen cél érdekében. Az animális érzelemben minimális szerepe van a szelleminek, a démoniban sokkal több, de itt a szellemi bekapcsolódása főleg az egyéni érdekeket, vagyis az egoizmust szolgálja. Ami áldozatvállalással ez jár, az valóságos lelki adás-vételi ügylet. Nekem ez vagy az nem sok fáradságomba vagy anyagimba kerül; nem baj, amíg cserébe kapom ezt vagy azt; de ha nem kapom vagy nem teljes mennyiségben, akkor a kapcsolat nem éri meg a ráfordított fáradságot, szét kell bontani, vagy ha azt nem lehet olyan könnyen (pl. házasság esetén), akkor beszüntetem az áldozathozatalt és csináljon a másik fél, amit akar. Ez a démoni szeretet, vagy úgy is nevezhetjük, hogy "érzelmi diplomácia", pénzdomináns ma az emberek között bevallottan vagy titkoltan, de mégis ez az indítórugó.
A mai ember még ugyancsak a démoni szeretet világában él. Szereti azt, akitől bizonyos kívánságainak, vágyainak kielégítését megkapja és addig szeret, amíg azt megkapja, illetőleg amíg az érdekes számára. Azután következik az unalom és ha valaki új felmerül, aki új kívánságokat képes kielégíteni, akkor afelé fordul az érdeklődés, az érzelem. s ha azok is megunták'egymást, akkor megint új felé. Mindenki a másikban levő kész eredményeket akarja a maga számára learatni, de senki sem akar vetni és fáradságosan megmunkálni. A gazdasági életből tudjuk, hogy ez a rablógazdálkodás a legrosz- szabb eredményekkel jár. Az érzelmi életben ehhez hozzájárul még egy faktor: a két fél közül az egyik hamarabb áll át vagy unja meg a dolgot és tér át az érzelmi rablógazdálkodásra, vagyis elfogadja a másik, a még aktív szeretetet produkáló fél önfeláldozását, törődését anélkül, hogy viszonozná, s ebből a fáziseltolódásból származnak a tragédiák, mert rengeteg csalódás, bánat és lelki fájdalom árán a másik fél is idővel elcsügged, elkedvetlenedik és a szeretetből gyűlölet vagy halálos unalom és közöny lesz. Ez a vége annak, amikor emberek szeretetet szeretetlenséggel viszonoznak, s talán ez a legnagyobb bűn. mert lelkeket képes megölni, a gyilkosság pedig csak testeket.