nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#12135
Végülis igazad van a magad módján, tovább is szélsőségesíthetnénk a példát, és mehetünk tovább és tovább és végül mondhatjuk, hogy kompromisszumkötés az egész élet, és aki nem köt kompromisszumot az azzal köt kompromisszumot, hogy nem köt kompromisszumot és így tovább...
Én azokat a dolgokat, amiket te elnyomásnak mondasz, nem élem meg annak, és fenyegetve, veszélyeztetve sem érzem magam rajtuk keresztül, mert bizonyosságom van a biztonságomban.
Bizonyosságom van abban, hogy ezért vagy azért nem vagyok másik félre szorulva, még boldogság esetben sem.
Jöhetnek itt az okosak mindenféle társas lény szöveggel, meg kompromisszum dumával hogy az feltétele a boldogulásnak sat...
Én erre csak azt tudom mondani, hogy:
Ezt kis koromtól fogva nagyon sokáig én is pont így gondoltam miután ezt a süketséget adták a számba. És nem lett tőle jobb, boldogabb az életem. Akár hogy próbálkoztam a módszerrel a kívánt eredményre nem jutottam, így egy idő után felötlött bennem az, hogy valljon jó-e a megoldó képlet, és más megoldó képletekkel kezdtem el kísérletezni, és azóta minden tekintetben felfelé ível az életem.
És tényleg, jogos, hogy bizonyítékot kérsz annak a működésére, amit mondok, de az érdekes, hogy ennek a társas lény, és kompromisszum szövegnek a működésre nézve semmilyen bizonyítékot, precedenst nem kérsz. Én sokat kerestem, de sehol sem találtam.
Számomra semmilyen jót, boldogságot nem hozott.
Úgy gondolom, hogy a témáról nincs értelme tovább szaporítani a szót.
Szerintetek kompromisszum nélkül semmi sem megy és ennek bizonyítására mindent megtesztek, szerintem meg nem kell kompromisszum, sőt anélkül a sokkal jobb s ennek bizonyítására én is mindent megteszek. A szofisták óta pedig tudjuk, hogy itt dűlőre jutni nem lehet.
Csak választani, lehet aszerint, hogy kinek melyik út a szimpatikusabb aztán ki kell próbálni, és az eredményt le kell szűrni.
Nyílván aki ostoba az ostoba és ostobaságára keményen ráfázik bármely utat válassza is.