nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
  • salsoul
    #10598
    #10577:
    Akkor néznének furán, ha másképp szeretnék.
    Egyébként tényleg jó kérdés, hogy honnan ered a monogámia, a tradíció honnan vette, másolta, hogy ez, és nem más a követendő példa.

    #10578:
    Továbbra is azt mondom, hogy lehetséges.
    És sok minden lehetséges, mégsem követik az emberek, mert a könnyebbik, olcsóbbik utat választják, és ott csalnak, sikkasztanak ahol tudnak. Ennek persze meg is van az eredménye.
    A boldogság nem olyan dolog ami csak van: a szabad boldogság is egy olyan dolog amiért meg kell dolgozni, amire alkalmassá kell tennie magát az embernek, amire edzeni kell.

    Azt amit én mondok nem lehet elérni egyik napról a másikra, egy pillanat alatt történő átkapcsolással. Az embernek minden régi visszatartó rögzült szokását (rögzítését) képesnek kell lennie elengednie, ha szükséges - még ha nagyon szereti is -, hogy tovább léphessen (bárhova máshová). Ha ezt nem teszi, nem fog menni.
    A régi szempontból persze az új mindig veszélyesnek, kockázatosnak és hazárdnak fog tűnni, így aki a régit elengedni nem kész, és kizárólag abból akar szemlélődni, megérteni, az biztosan nem fog tudni máshova lépni, így (minden) marad a régiben.

    Idiában pl a Szent Tehenek lezavarása az autópályákról...
    Vagy iszlámiában a saját agyat is használni a Korán mellett...
    Vagy nálunk a saját agyat is használni a mainstream áradat mellett...


    #10579:
    kioltásba kerülés

    #10580:
    nem tettem

    #10581:
    a dolog máris tudatos, ha megérted jelenséget, és felfogod, hogy a rózsaszín elefánt az ormányával a képzeletedben fogta csak át kezedet, és ennek az egész elefánt történetnek köze sincs a valósághoz, és így rövidre is zárod az egészet

    #10582:
    Akkor lesz boldog ha nem másodkezű. És te is akkor leszel, ha te sem vagy másodkezű. Másodkezű emberek sosem lesznek boldogok, sem együtt, sem egymás nélkül.

    Képzeld el azt amikor a te boldogságodhoz, egy másik embernek nem kell feláldoznia a saját boldogságát, és fordítva...

    (nem megy? Hm... megbukott az #10581-ben írt tételed?)


    #10584:
    Minél inkább fulladsz a hurokcsapdában annál dilettánsabb példákkal jössz elő...
    És koránt sem látom azt rajtad, hogy bármit is meg szeretnél érteni, vagy azt kutatnád, hogy ennek az idiótának mégis milyen nézőpontból lehet igaza, és ebből mégis, hogy fest a táj.

    Te már előre eldöntötted magadnak a kérdést, s ilyenkor már nincs mit tovább tárgyalni.

    #10592:
    Erről van szó.
    Mindenen úr a szokás.

    #10593:
    És te Clio honnan tudod, hogy nem te élsz magadat becsapva, mely becsapásból boldogtalanságod, fájdalmas életed fakad?

    Az önbecsapás miatt tudod becsülni "mennyországos dolgot és a vallást" ???

    Egyszer ezt mondod, egyszer azt, tudod te mit beszélsz?
    Vagy ezt is abszolút tudattalanul műveled?

    #10596:
    Engem nem különösebben érdekel a halál téma és se nem kerülöm se nem siettetem. Nem az én dolgom. Mikor még nem voltam nem érdekelt, hogy vagyok-e vagy sem, s mikor már nem leszek szintén nem fog érdekelni, hogy vagyok-e vagy sem. És ha saját kézből élek akkor az sem érdekel most, hogy az élők miként vélekednek rólam, munkámról halálom után.

    #10597:
    Nos látod, még nagyon sokat kell tanulmányoznod ezt a kérdéskört, míg megszűnsz hülyeségeket beszélni. Ismerteid túlságosan felületesek a témában.