nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#10424
Uram, tetszőlegesen racionalizálhatja, hogy miért nem ismertetem korom.
(azért nem mert akkor azt mondanák, hogy ennyi idősen még nem tudhatja, annyi idősen meg már nem tudhatja... és a korom vizsgálatára terelődne a téma, az állítás vizsgálatáról)
1. Kérdés: nem csak én, hanem mindenki aki tudatosan foglalkozik a kérdéssel – ez az emberek kevesebb mint 10-20%-a. Ha ez nem így lenne másmilyen lenne ma a társadalom.
2. Kérdés: nem hiszem: látom. Nap mint nap.
Ha az ember törődik valakivel, akkor hazudik neki, úgy tesz, mintha érdekes lenne a másik minden rigolyája.
3. Kérdés: ha mindenről beszélnem kéne neki amit én saját szemszögemből fontosnak, érdekesnek vélek már most életem végig sem végeznék. Hogy mégis mit szólna hozzá? Hizlalná a hiúságát, hogy menyi tőlem független értékes szempontnak megfelelt. És szerettem volna teljes egészében megismerni olyannak amilyen.
Ha nem tetszene neki mégsem: menjen békével. No problem.
(ismét elmondanám, nem nyomozok, hanem szimplán csak a körülötte jelenlévő nyilvánvaló jeleket olvasom, mikor éppen látom)
Ha pedig nem ő a megfelel Ő akkor nem ő. Akkor örülök, hogy ez mihamarabb kiderül. És lépek tovább.
Nézd, nem csinálok ügyet abból, hogy mivan ha nem. Akkor nem, ennyi. Ő is megy tovább a maga útján, meg én is. Az a lényeg, hogy mindkettőnknek a legjobb legyen. Ha egymással akkor egymással, ha egymás nélkül, akkor egymás nélkül. Ennyi.
Én elmondom amit elmondok. Hogy a másiknak ez traktorral való szántás lesz, vagy egy tollpihe érintése: nem rajtam áll, hanem ő rajta, azon hogy ő mennyire saját maga, mennyire van bizodalma önmagában, milyen önképpel rendelkezik. Egy labilis embernek a legpuhább érintés is traktorral való szántás lesz, ha nem halálos ítélet...
4. Kérdés: pont a legjobb, legizgalmasabb részt hagyod ki... irgum-burgum
5. Kérdés: te szimplán elvből nem akarod, hogy az individuum kérdést működőképesnek látni, ezért nincs értelme tovább tárgyalnunk ezt a kérdést