nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
#10314
Karácsony: sosem azt kaptam amit én szerettem volna, hanem azt amit a szüleim szerettek ha szerettem volna. Az első szempont az volt, hogy nekik tetsszen, nekik okozzon örömöt, hogy a saját szemükben, hú mekkora dolgot adnak, és mennyire szeretnek.
Én sokad rangú kérdés voltam. Sokszor egy dolognak ami az ő szemükben értéktelen szemét volt, én sokkal jobban tudtam volna örülni. De ők ezzel nem foglalkoztak: magukkal voltak elfoglalva.
Mindenki ismeri a bájvigyor érzését amit ahhoz az ajándékhoz vág, amit legszívesebben azonnal a kukába vágna ki, de nem teszi, mert a képmutató szeretet ünnepe van, és nehogy megbántsuk egymást azzal, hogy valójában mennyire nem ismerjük, és leszarjuk egymást.
Az, hogy kiválasztjuk az év egy napját, hogy kedvesek legyünk máshoz, visszataszító és igazolja azt, hogy a többi napon szánalmasak lehessünk
Az ajándékkal azt fejezzük ki, hogy mennyire nem ismerjük a célszemélyt, akit semmi nem akaszt ki jobban, mint ha rossz skatulyába tesszük.
Van egy közeli ismerősöm, kinek életének szinte minden mozzanatában ott vagyok.
Nemrég volt ezüstlakodalmuk, és hát úgy gyűrűt kell venni.
Az ismerősöm felesége korábban, jóval korábban csak úgy sokszor ecsetelgette a férje előtt, hogy milyen gyűrűket szeret, milyeneket nem. Igazából a férjének azok tetszettek ami neki nem. Szóval egy napon épp vele voltam, a férj ismerősömmel és úgy döntött új gyűrűket vesz. Nos, mikor válogatott rögtön kiválasztotta azt a feleségének ami neki, saját magának a legjobban tetszik, és amiről a felesége annyiszor kifejtette, hogy ronda. Megvette neki. Nos, ezüstlakodalom.
Szép drágám, hogy tetszik? Feleség: nagyon szép, gyönyörű – tettetett öröm hangnemben...
Ez a valóság.
Ha az ember törődik valakivel, akkor hazudik neki, úgy tesz, mintha érdekes lenne a másik minden rigolyája.
Ahhoz, hogy a jövőben jobbá tegyük magunkat, a világot, az egymáshoz fűződő viszonyainkat, előbb kell merni meglátni és megnevezni a problémákat. Mert különben semmi sem fog változni, semmi sem lesz jobb.
Elmegyünk templomba, kezet fogunk, hogy legyen békesség köztünk mindenkor, aztán a mise után tíz perccel ismét egymást gyilkolásszúk ha nem is fizikailag, akkor szóban, de legalább gondolatban. És másnap újra megyünk misére...
Egy valamire való világban a Karácsonynak és szeretet ünnepének nem valami hűhónak és nagy felhajtásnak kéne lennie, hanem standardnak. És azon kéne elszörnyedni, ha valahol, akár egy másodpercig is nem az.
A világ nem olyan gyönyörű mint amilyennek látni akarjuk.
Végezetül: tudok e örülni?
Igen, pl mikor este kifekszek a lágyan hullámzó tengerpartra a csillagos ég, és a felkelő Hold alá, az eget bámulni és közben tücsköket, kabócákat, tenger hullámzását hallgatni, vagy mikor kiülök egy parkba egy levendula „ültetvény” mellé csak úgy lenni, vagy mikor este folyóparton sétálok és szentjánosbogarakra leszek figyelmes...
Mert ilyenkor nincs jelen a terhes fárasztó álszent emberi színjátszás.