bandypappa#378
A játékelmélettel egyetértek és nagyon érdekesnek is találom. Hadd idézzem a kyokushin karate szülöatyját: " Ismerd magad, ismerd ellenséged 100 csatában gyözni fogsz, ismerd csak az egyiket még mindig van esélyed a gyözelemre, ne ismerd egyiket se , biztos kudarcot vallasz." Ez a kijelentése a 10 danos (!) mesternek azthiszem megállja a helyét. A háborús hadviselésröl meg annyit hogy az emberek télleg nem önszántukból háboruznak, nyirják ki egymást. A national geogr. on ahol Brady Barr, a krokodilvadász is nyomul, volt egy jo kis dokumentumfilm ami leirta a háboru lélektanát. Ez ott kezte hogy a polgárok még elöltöltös puskákkal nyirták egymást, ennek csak elrettentö szerepe volt, mert 1 perc alatt max 3 lövést adtak le , addig nyillal 10 tudtak volna löni. Mellesleg 500 lövésböl csak 3 ellenséges halott lett. Az emberek nemszivesen nyirják egymást normális körülméynek között, ezért mindenki elcélozott. Ez igy volt régen is bebizonyitották. Aztán azt is hogy a 2 vh alatt az amerikai katonák 2%-a nyirta ki az összelenség 50%-át. Ez is igy volt. Sokan bekattantak és észnélül nyirták az ellenséget, ami megint nem természetes állapot. Meg azt is jól tudjuk hogy az 1 vh lövészárkaiban az álloháboru idején egymásnak ajándékokat küldtek, piát meg egyebeket is. Alapvetöen kedveljük embertársainkat, és ezért vagyunk társasági lények és ez igy jo.