Ironka#376
Az a durva, hogy az ember szemében normálisnak tűnő erkölcsi normák is evolúciós termékek. Egyszerűen ezekkel a normákkal nagyobb volt a túlélés esélye. Egyszerű játékelméleti kérdés, a megismételt fogolydilemma szépen bizonyítja ezt:
"A tudósok figyelmének centrumában évtizedeken át az egy alkalommal lefolyt játékok álltak, amelyek több szereplő és több választási lehetőség esetén (például egy tőzsdemodellben) csak bonyolult matematikai eszközökkel értékelhetők. Az ismétléses játékok további érdekes elemzési keretet kínáltak. Ha például a fogolydilemmát egymás után többször is lejátsszák, a foglyok - külpolitikai helyzetekre alkalmazva: az államok - megbüntethetik egymást korábbi "árulásukért". A játékelmélet egyik atyja, Robert Axelrod 1984-ben számítógépes szimulációs kísérletre invitálta kollégáit: megismételt fogolydilemma-helyzetekre írt számítógépes programokkal lehetett nevezni. A győztes Anatol Rapoport mindössze négysoros, tit-for-tat (szemet szemért) névre keresztelt programja volt. Ez első alkalommal kooperálni próbált, majd minden alkalommal úgy lépett, ahogy játékostársa az előző menetben, vagyis - mint egy következetes tanár bácsi vagy diplomata - szisztematikusan megtorolta vagy megjutalmazta a másik fél lépését.
A klasszikus játékelmélet előfeltevése volt, hogy a résztvevők ismerik egymás lépési lehetőségeit, preferenciáit és a lehetséges kimeneteleket. A modellezni kívánt való világ azonban közelebb áll a budapesti születésű, 1994-ben Nobel-díjjal jutalmazott amerikai John C. Harsanyi által kutatott modellekhez, melyekben a játékosoknak csak korlátozottak az ismereteik az ellenfél (vagy ellenfelek) választási lehetőségeiről és azok következményeiről (HVG, 1994. október 22.). Ilyen esetekben - mutatott rá a Schellinggel együtt Nobel-díjat átvevő amerikai-izraeli Robert Aumann - előfordulhat olyan különös helyzet, amikor a két fél közti béketárgyalásnál segédkező közvetítő azzal mozdítja elő a leginkább a megegyezést, ha eltérően informálja a feleket. Egyébként ma már az is bebizonyosodott, hogy - ha a játékosok informáltsága hiányos - a megismételt fogolydilemma-játékban a mindent megtorló tit-for-tat stratégiánál hasznosabb lehet, ha a felek időnként (de nem túl gyakran) megbocsátanak egymásnak. Vagyis - a konfliktus eszkalációját elkerülendő - nem lőnek vissza minden esetben, esélyt adva annak, hátha csak félreértésből sütötte el az ellenség a fegyvert."
Tehát legyél az elején jóindulatú a másikkal, de ha az átvág, akkor vágj vissza te is, néha azért bocsáss meg. Hát nem ezt hisszük normálisnak? Nincs ebben semmi tízparancsolat, jójisten nyányányá. Így alakult ki, mert így leszel a legrátermettebb.