bandypappa#187
Na elmesélem mi történt ma velem. Reggel ugy keltem fel hogy aszontam magamban, hogy ma jo dolgok fogank velem történni. Bementem latinra, egy nyelvtani szerkezetet se tudok összerakni, de a tanár osztotta a pluszpontokat nekem, és megvan az 5-ösöm belöle évvégén. Egy rohadt igeidöt nem tudok, komolyan. Oké feljöttem netezni, haverral találkoztam, neteztünk, aszonta menjünk zabálni. Ok, mondom menjünk a menzára, aszonygya, ne mer nem adott le egy dolgozatot, oszt fél hogy ott lesz a tanára, ok mondom. Akkor menjünk a legközelebbi kajáldába, aszonta inkább ne mer ott is lehet. mondom ok, akkor hova, ö tud egy jó helyet kicsit arrébb. Ok, utközbe mgláttam egy jó kis helyet, mondom probáljuk ki oké. Bementünk minden asztalnál voltak. Odakéredzkedtünk egy öltönyös uriemberhez, és közbe dumáltunk vele. Zöldséglees volt, meg zöldbabfözelék hússal, jó volt a kaja. Az öltönyös emberrel jól eldumáltunk, valami ingatlanközvetitös biznisze van, és most épiti ki a vállalkozását, inteligens meg minden. Na oszt megkérdezte, hogy el kérheti-e a számomat, mer neki ilyen gondolkodásu emberek kellenek, akik pozitivan gondolkodnak. Aztán ha beindul a biznisze akkor lesz egy jo kis melóm, de nem azért kérte el a számom, hogy beszopasson, meg nem is én ajánlottam fel neki. Na 100 szónak is egy a vége kaja finom volt, összespanoltam egy üzletemberrel röviden ennyi. Mondom ugy keltem fel hogy ma jó dolgok fognak velem történni, és hittem benne. Mivan ha máshová megyünk kajálni? Mivan ha más asztalhoz ülünk, mivan ha nem is megyünk kajálni, azsondom bocs de ma nem, mivan ha nem is találkozom haverral? ez mind véletlen lenne, nemhinném.