#133Hirohito tudomásom szerint nem dölt meg '89-ig hatalmon maradt. Nem puccs, monarchiában ritkán van puccs esetleg forradalom, a monarch általában a nép többségének engedelmeskedik, mert másképpen gyengül a pozíciója, forradalom vagy polgárháború lehet a vége nem puccs.
Hirohito személye nagyon is fontos volt a Japán vezetés szempontjából.
A lényege a mondanivalómnak az lett volna, hogy belülről egyhamar aligha dőlt volna meg a japán rendszer. Az amerikaiak meg nem kívánták kivárni ezt.
Nem kelett volna stratégiai bombázás sem, csak várni kelett volna még egy picit, a Japánok már akkor majdnem minden elfoglalt területet elveszítettek, csak idő kérdése volt mikor kapitulálnak.
Amennyire én ismerem a történelmet, a japán vezetés helyzete nem volt igazán veszélyben 1945-ben már. Szóval nem csak "picit" kellett volna várniuk...
Lásd még a náci németország esetét.
A legroszabb esetben 2 atombomba valami lakatlan területre (Japánban) ugyanazt érte volna el mint Hirosima vagy Nagasaki, a rombolás ott is látszott volna, nem hinném, hogy a Japánok ezt semmibe veszik.
Japán gyakorlatilag Okinawa elvesztése után már végső stádiumban volt. Egyértelmű volt a veresége, mégsem kapitulált. A további harcok egyértelmű mészárlást jelentettek volna, mégis ezt az utat választották. Nem kapituláltak a folyamatos stratégiai bombázásokkor sem. Ha azt tekintjük, hogy egy egyértelműen elsöprő erejű hatást akartak elérni, akkor nem csak prezentálni kellett a képességet egy lakatlan területen, hanem valóban bevetni. De továbbra is ismétlem maga: a két nukleáris bomba ledobása mögött összetett indokok álltak, úgy katonai, mint politikai szempontok.
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#133