• szivar
    #95
    Szerintem pont erről beszél. Nem a nagytőkések érdekének képviseletére kellen milliárdokat elbaszni a -főleg- kisemberek adójából, hanem az ország(ok) lakosságának a jogainak biztosítására. Amit most demokráciának és kapitalizmusnak neveznek, az se nem demokrácia, sem pedig kapitalizmus.

    Megfigyelvén a dolgokat, a jelenlegi rendszer (magával a fogyasztói társadalommal együt) hosszútávon nem fenttartható. Ennek a jelei már érződnek mind a társadalomban, mind pedig a környezetünkben, és az életvitelünkben. Már most is nyakig ülünk a szarba,

    A 'dolgozók' közül jelenleg elég kevés az aránya azoknak, akik produktív munkát végeznek. A többiek az 'államaparátusnak' nevezett bürokrácia útvesztőjéből élnek meg. Például ha én mondjuk helyre akarom állítani azt a falat ami kezd életveszélyessé válni a házunkban, akkor a következőekkel kell számolni ha törvényesen akarok eljárni:
    -statikai szakvélemény,
    -bontási engedély,
    -bontási terv, kivitelező nyilatkozata,
    -építési engedély,
    -ehhez tervrajz a régi állapotról,
    -tervrajz a jövendőbeli állapotról (ami ugyanaz mint a régi állapot),
    -kivitelezési terv,
    -nem árt mégegy statikai szakvélemény, elősegítendő az engedélyezést,
    -egyébb illetékek.

    Ez cirka 300E forint. És még SEMMI érdemi változás történt, csak megengedték azt hogy csináljon valamit az ember, hogy ne dőljön rá a ház... A hivatalokban elvesztegetett időről meg ne is beszéljünk inkább.

    A munkahely teremtés legegyszerűbb módja az új papírmunka bevezetése. Erre például a minőségbiztosítás az élő példa. Nem az a lényege, hogy az adott lehetőségekből a legjobb minőségű végtermék álljon elő, hanem az hogy egyforma minőségű legyen a termék, mégha a minőség jelentős kívánnivalót is hagy maga után. Viszont elméletileg a minőségbiztosítási rendszernek köszönhetően bármely -szakmához nem értő- munkavállaló meg tudja csinálni az adott feladatot. Gyakorlatilag szinte sohasem.
    Továbbá a munkaidő jelentős részét elviszi az adminisztráció, a további -feleslegesnek nevezhető- kiadásokról nem is beszélve.

    A hasonló példákat még lehetne sorolni, az egyébb jogszabályokkal, értelmetlen ellenőrzésekkel kapcsolatban.

    Valahogy most úgy vagyunk mint az egyszeri macska és a mustár...