• zzebi
    #29
    Amit irsz a pont nem igaz. Gyakorlatilag 0.0 a valoszinusege annak, hogy reszecske szinten az ember eloallitson olyan reakciot/kolcsonhatast, ami az univerzumban magatol nem kovetkezik be sok milliardszor minden pillanatban.
    A cikk, ahonnan ideztem azt irja, hogy meg az altalunk megfigyelt urbol beerkezo reszecskek is sok ezerszer nagyobb energiajuak, mint amit a kovetkezo 100-200 evben az ember elmeletben is eloallithat. Es ezek csak azok a reszecskek, amiket a Foldrol megfigyeltunk eddig a kezdetleges muszereinkkel. Ennel valoszinuleg meg sokkal tobb minden van, amit nem lattunk es talan soha nem is fogunk latni innen.

    A gondolatmenet masodik resze az, hogy ha ezek az altalunk eloallitott (sot az ezeknel nagyobb energiaju, altalunk megfigyelt) reszecskek es kolcsonhatasok ilyen gyakoriak a termeszetben, es mindezek ellenere nem okoznak katasztrofat sehol, akkor nincs okunk azt feltetelezni, hogy az altalunk eloallitott cuccok barmi galibat okozhatnanak.

    Igazabol a LHC "problemajat" egeszen mashol kell keresni... Valahol ott, ahol az urutazas problemajat is: iszonyatosan valoszinutlen, hogy a LHC-ben kapott barmilyen eredmeny az elkovetkezo 50-100 evben barmi hasznot hozna az emberisegnek.
    Bar a muszaki vilagban hasznaljak a kvantum mechanika es a relativitaselmelet eredmenyeit, de ezek mar sok-sok-sok evtizede (sot a relativitaselmelet mar 100 eve) leteznek. Az utobbi 30-40 ev fizikai felfedezeseibol szinte semmi haszna nem volt eddig a vilagnak.

    A LHC pl azert 27km keruletu, mert csak ekkora ciklotronban lehet ekkora energiaju reszecskeket eloallitani. Ez azt jelenti, hogy az itt kapott eredmenyeket nem lehet majd egy nappaliba elmeletileg sem belegyomoszolni, csak ha a nappaliba befer egy 27km-es kor... :-)