#137
Én azt látom, hogy a fizika viszonya a szimmetriákhoz elég ambivalens. Egyrészt szuperszimmetrikus modellek felállítására törekszik, másrészt nyilvánvaló, hogy a jelenségek egy szuperszimmetrikus modell szimmetria sértéseiként értelmezhetők, ami előre vetíti, hogy talán nem is alkotható meg ilyen szuperszimmetrikus elmélet.
Szal valahol félúton vagyunk a végső elmélet magalkotásában, és nem eldönthető, hogy a végső szimmetria az elsődleges, vagy inkább valahogy másképp kéne az egész univerzumot értelmezni.
Pl az energia, mint a rendszerek időbeni szimmetrikusságának használata, makroméretekben nagyon hasznos tud lenni - pl ha egy hőerőgépet akarunk készíteni. De vajon nem-e olyan analógia, metefóra ez, amit -mint minden analógiát- egy határon túl nem célszerű eröltetni, mert nem vezet reális világképhez.
Erre persze lehet mondani, hogy de hát az energiamegmaradás megsértését még senki nem tudta igazolni.
De vajon Pl. a részecske gyorsítók teljes betáplált, illetve a szétrepülő részecskék, hő, rezonancia, szinkrotron sugárzás, meg egyéb formákban kijövő energiáját kiszámolta/összehasonlította valaki egzakt módon?
#137