#298
Én inkább úgy fogalmaznám meg, onnan indulnék ki, hogy a zsidó kultúra negatív értékekre alapuló kultúra. Ahol más nép történelme sikerről, hódításról, nagyságról szól ott a zsidó kultúra kitaszítatásról menekülésről stb. A zsidó ember ezért bizonytalan a világban betöltött helyét illetően, nyugahatatlan, elégedetlen, cselekvő úgy érzi mindíg valamit le kell tennie az asztalra.
Ezek az emberek a saját népükhöz is ambivalenciával viszonyulnak, olyannyira hogy ez az ambivalencia egyfajta identitássá vált.
De mivel nem lehet csak negatív módon megélni a világot, ezért ezt egy küldetéstudattal kompenzálják. Így kialakul valami egyensúly ami működéképes, csak sajnos azt is megakadályozza, hogy a zsidók mint közösség előrelépjenek, olyan néppé váljabak mint bármelyik más, hazával, büszkeséggel és elégedettséggel.
Amúgy ez egy kicsit hasonlít a magyarságtudatunkhoz is, és nem biztos hogy nem azért mert nálunk rengeteg a zsidó származású ember. Mellesleg pont ez az évszázados kitasszítatás közepedte is megőrzött szervezettségük teszi őket alkalmassá, hogy minden alulról jövő kezdeményezés mellé tudjanak állni, hiszen nekik megvan a mintájuk egy ellenséges viszonyok közötti túlélést biztosítosító szervezetre.
Csapda ez, amiből csak úgy tudnának kilépni, ha azt az idendentittást, a zsidóságukat magát próbálnák lecserélni.
A palesztín identitás szintén hasonló módon formálódott az utóbbi pár évtizedben. És ez marhára nem tesz jót annak hogy pontot tegyenek a konfliktus végére.
#298