Epikurosz#86
Csókolom, megjöttem én, a Szkeptikus! :-)
Az okos okfejtések úgy kezdődnek, hogy "tegyük fel, hogy":
- sikerül megfejteni az intelligencia titkát, és mesterséges élőlényekbe beletáplálni a szikrát,
- ezek az élőlények nem sokban fognak különbözni tőlünk, hisz saját képmásunkra teremtjük őket (mire másra?), talán csak felturbózzuk a képességeiket (bírni fogják a gravitáció hiányát és a kozmikus sugárzást, mint egy marha)
- ezekbe az androidokba vagy kiborgokba muszáj lesz beletálplálni az önfejlesztés képességét és a szaporodási (önreprodukciós) képességet is
- a Földet ki lehet nekik jelölni tabuként, és az emberi fajt sérthetetlenként. Nem kerül ez semmibe. A Földön kívül ott van a világegyetem végtelensége. A másik: mi sem pusztítottuk ki a Föld többi élőlényét (bár sokat igen,), szóval én nem látom, miért kellene félni attól, hogy a robotok kipusztítanak minket. Igazából semmi érdekük nem fűződne hozzá, feltéve, hogy nem a Föld erőforrásaira vannak utalva, mert akkor bizony igen.
- a robotok tehát a végtelen és hideg űr meghódítására vannak ítéltetve. Kis rajaik elhagyják a Földet, és a naprendszer külső bolygóin és holdjain található erőforrásokat felhasználva elkezdenek szaporodni, és egyre kijebb menni, míg elhagyják a Naprendszert, és irány a közeli és távoli csillagok. Mivel - durván fogalmazva - osztódással szaporodnak (nyersanyagot találnak bőven), és nincsenek bezárva egy bolygó szűk világába, kozmikus léptékek szerint röpke idő alatt meghódítják galaxisunkat, a Tejútat. Pár évmillió alatt olyan tömeget kell alkossanak, amely már képes csillagmérnöki tevékenységekre. Néhány példány talán vissza is térne a Földre.
Namármost, adjunk egy csavart ebbe a gondolatmenetbe. Az okosok azt mondják, hogy csak a mi galaxisunkban, amelyben 200-400 MILLIÁRD csillag van, több millió, de legalábbis pár ezer civilizációnak kell léteznie, elvileg, és ezek közül lennie kell néhánynak, amely előttünk jár technikailag, és az általam fent leírt forgatókönyvet végigzongorázta.
Ezekszerint az ő robotjaikkal nekünk már találkoznunk kellett volna. Igenám, de sehol egy fia űrből jött robot, csak mi ülünk itt és bámulunk ki magányosan a messzeségbe. Itt valami nem stimmel. Nagyon úgy néz ki, hogy olyan korlátok vannak a világegyetemben, amelyek rákoppintanak az álmodozók körmeire.