Morden23#23
1. Már manapság is vannak piackutatási technikák, amik bizonyos tagszámú (általában elég méretes) csoporton belül elég jó eséllyel "szabnak testre". Ha regisztrálható lenne a vásárlói magatartás (aár RFID-del, akár nem), akkor létrejöhetnének minimálszórásos "személyre szabott" (bár a kifejezés nemhogy csalóka, de egyszerűen nem helytálló) reklámok. Például ha te minden hónapban veszel 5 darab 990 HUF-os dvd-t, akkor egy idő után, amikor bemész az 'X' boltba, automatikusan megkapod a legújabb 990HUF-os dvd-k listáját.
Az RFID-es dolognál feltételezem, hogy egyfajta valószínűségszámítás állhatna fenn, ahol például a kosárba pakolt termékek alapján kapsz reklámokat (ha beraktál 5 féle akciós szószt, akkor kapsz még akármennyi akciós szósz-reklámot).
2. Nyilvánvalóan nem minden termékre akarnak ragasztgatni. Megjegyzem, a cseresznyére a vonalkódot sem szemenként ragasztják.
3. Érdekes módon az emberek döntő többsége a reklámok alapján vásárol. Kedves ismerősöm nagyanyja is megnézi a Tesco-újságot, aztán megy felhajtani az akciós termékeket. Ezzel nem azt mondom, hogy ez jó és követendő dolog, de így működik a világ.
Amúgy az esetek igen magas százalékában a termékek reklámozására fordított összeg állandó - ez azt jelenti, hogy amennyiben ÚJ reklámozási módot találnak (és sanszos a hatékonyság növekedése az új módszer használatával), akkor VÁLTANAK, nem pedig hozzáadnak.
Más kérdés, hogy ha reális a 30 centes RFID-többletköltség (most vegyük úgy, hogy az), akkor ez alapvetően kizár bizonyos termékeket (nyilván a negyed kiló kenyérre, a kakaóscsigára vagy a nyalókára nem kerülhet egy olyan dolog, ami a termék eredeti árát 50-100%-al toldja meg). Ha meg a tévére, a videóra, a dvd-lejátszóra kerül, akkor tőlem beépíthetik azt a 60-100 forintot, mert ott nem oszt, nem szoroz.