A WTC tornyokban egy átlagos napon több, mint 50.000 ember dolgozott. Ha fanatikus terroristák lettek volna az elkövetők, egy ilyen gondosan kidolgozott merényletet bizonyára akkor hajtottak volna végre, amikor "minél több átkozott kapitalista üzletember" tartózkodik a tornyokban, ergo bizonyára nem 9 óra előtt, amikor még kevesen vannak az épületekben, és a felsőbb vezetők sincsenek a helyükön. Kezdetben több tízezer áldozatról szóltak a híradások, ám a számok gyorsan csökkentek. Hónapokkal később újra lefelé korrigálták az áldozatok számát. 2002.01.09-én az áldozatok száma 2893, beleszámítva a repülőgépeken lévőket személyzettel, valamint a 300 tűzoltót. Ez "csak" 1500 személy tornyonként. Ez így is borzasztó, de akkor is marad a tabu-kérdés: Hol voltak a többiek??? Rögtön egy másik tabu-kérdést vet fel az első kérdés, mégpedig: A támadások utáni híradások szerint a WTC tornyok voltak az arab világ szemében a cionista-zsidó világgazdasági hatalom fellegvárai, és ezért lettek a támadások fő célpontjai. Ezen körök hány magasrangú vezetője vált a merényletek szerencsétlen áldozatává?
22. Haszon a tőzsdén.
2001 szeptember 17-én a CBS ?60-Minutes? c. műsorában a következőről tudósít: Magasrangú amerikai személyiségek a kormány és a CIA köreiből, röviddel 09.11. előtt eladták a légitársaságokban lévő részvénycsomagjaikat. Hivatalosan erre azt közölték, hogy az eladásokat követik, de semmi nem történt és az ügyet többet fel sem említették a médiában. Független nyomozati szervek felfedezték, hogy a legaktívabb személy a börzei tranzakciókban egy bizonyos A. Krongard nevű úriember volt, aki a CIA Executive Director-ja, azaz a CIA hivatalban lévő igazgatója. (Lásd pl.. in http://globalresearch.ca/articles vagy www.tetrahedron.org)
23. Hangulatkeltés az új világrendhez.
A harmincas évek óta tündököl az 1$ bankjegyeken egy piramis képe, "a mindent látó szem"-mel, alatta a következő felirat ?Novus Ordo Seclorum?-magyarul "új világrend". Amióta Bush (sen.) 1990.09.11-én megtartotta beszédét, a kifejezés általánosan ismert. Az amerikai rezsim, amely a jelenlegi elnököt kissé ironikusan békeszeretőnek mondja, nagyon is harcias. Mióta a bölcs amerikai elnök, Monroe által hozott törvényt (semmilyen helyi konfliktusba való be nem avatkozás, az USA területén kívül) az első világháború alatt Wilson elnök eltörölte, az amerikai rezsim számtalan háborút viselt, és olyan tömeggyilkosokkal, mint pl. Sztálin, leállt tárgyalni. Gondoljunk csak a II. világháború végén a békekonferenciára, ahogy az amerikaiak "békésen" ücsörögtek Sztálin mellett. Milyen volt az amerikai béke a II. világháború után? Míg zajlott a hidegháború, tényleges háborúk is folytak USA jelenléttel:
Korea (1950 - 1953), Guatemala (1954, 1967 - 1969), Indonézia (1958), Kuba (1959 - 1961), Belga-Kongo (1965), Vietnam (1961 -1975), Laos (1964 - 1973), Kambodzsa (1969 - 1970), Grenada (1983), Iran (via Irak, 1980 - 1988), Líbia (1986), Panama (1989), El Salvador, Nicaragua (nyolcvanas évek), Irak (1991óta), Bosnia (1995), Sudan (1998), Szerbia (1999).
És most Afganisztán. Nemsokára Szomália? Irak? Jemen? Hova fog ez vezetni?