#26
Állami képzés: képezz x hallgatót, és én adok neked fejenként y HUF-ot. Tegyük fel, hogy a, b és c az évfolyamok (a+b+c=x), ebben a sorrendben követik egymást, és ebben a sorrendben drágább is a képzés (drágább eszközök az alapképzésen túl, főleg mérnöki képzésnél valószínű, de elmondható szerintem majdnem mindenhol). Az egyetem érdeke tehát, hogy (a+b+c)*y értéket begyűjtse, és mindehhez a lehető legkebesebb legyen a kiadása, vagyis a>b>c. Magyarul felvesznek, aztán kivágnak, és pisloghatsz, hogy nincs szerencséd, meg miért szívat a prof (?).
Ezzel szemben a fent említett modellnél az egyetem érdeke a=b=c. Ez baj? Nem hiszem. Ráadásul ez lenne jó az államnak is, de jelenleg nem ezt díjazza. Keményen megbüntetném azt a felsőoktatási intézményt, ahova felvesznek egy(!) szakra 400 hallgatót, aztán 40 végez félévenként. Ez az adófizetők pénzének pazarlása, és tipikusan a cikkben említett körbe-fejés.
Ettől függetlenül az sem tetszik, hogy "megvesznek kilóra", de gyakorlatilag a munkaerő-piacon is ez történik, hiszen a neve is mutatja: piac. Csak annyit tesznek, mint az autóknál, elöre megrendeled milyen paraméterekkel szeretnéd, és legyártják. Csak az autónak nincs választása, a hallgató viszont bármikor mondhatja, hogy mégsem ahhoz a céghez megy...
#26