• kemszi2
    #121
    még egy levél:
    Tisztelt Dr. Lenkovics Barnabás!

    Meglepődéssel hallottam, mint hírt a rádióban, majd ennek hatására olvastam közleményét a minap (http://www.obh.hu/allam/aktualis/htm/sebhatfelold.htm, http://www.obh.hu/allam/aktualis/aktual_ajob.htm). Az utóbbi, az állásfoglalása a következőket állapítja meg (idézem):

    A sebességhatárok (korlátozások) az emberi élet és testi épség védelmét (is) szolgálják. Tekintettel arra, hogy 130 km/h fölött jelentősen megnő a baleseti kockázat, az egyesület célkitűzése számomra is elfogadhatatlan. A sebességhatár eltörlése helyett az intenzív rendőrségi kontrollt szorgalmazom a gyorshajtó és ezzel önmagukon kívül másokat is veszélyeztető járművezetők kiszűrése érdekében. Ez a szemlélet áll összhangban az állam életvédelmi kötelezettségével. Összefoglalva tehát a sebességhatárok alkalmazását (a gépjármű használatára vonatkozó korlátozást) az állam életvédelmi kötelezettsége, mint alkotmányos cél érvényesítése teszi indokolttá.

    Részemről helytelenítem az álláspontját és főleg azt, hogy a tényeket az állásfoglalásában hamisan igyekszik bemutatni, álláspontja alátámasztásául részinformációkat használ, azokat manipulálja, oda nem tartozókat emel ki azok magyarázatául. Kérem olvassa el figyelmesen az alábbi idézetet:

    A balesetek 68%-a lakott területen belül, 32%-a lakott területen kívül történt. Az autópályák a legbiztonságosabb közlekedési útvonalak, a balesetek mindössze 2%-a történt a gyorsforgalmi úthálózat ezen szakaszain. Ezen belül a legtöbb baleset az M1-es autópályán történt. Az autópályákon megsérült személyek közül majdnem minden harmadik külföldi állampolgár volt.

    Ezeket a tényeket nem én találtam ki, hanem nálam messze értelmesebb, a közigazgatásban dolgozó statisztikusok állítják 2005-ös adatok alapján, méghozzá - szemben az Ön véleményével - tényként. Szóval, az autópályákon nem szoktunk karambolozni és ha mégis, akkor abban se mindig mi, magyarok vagyunk a ludasak. Ha a vizsgálat nem kíván szándékosan a sebességkorlátozás betartatására kötelezett két szervezet véleményén kívül minden más szakértői véleményt kizárni az eredmény megfogalmazásakor, akkor talán eljuthatott volna az előbbi összefoglaló megszerzése érdekében Központi Statisztikai Hivatalhoz is. Hogy ne kelljen sokat fáradnia, itt megtalálja a kérdéses információforrást: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/ser/ser20512.pdf, sőt, Bővebb információt kaphat itt: Csapó Éva; [email protected]

    Mi is a panaszom? Nos, lássuk:
    Állásfoglalásában igyekszik összemosni a közúti baleset fogalmát az autópályákon történtekkel, igyekszik csúsztatni a sebességhatárok 2001-es emelésével kapcsolatban, mert nem tisztázza az autópályákra vonatkozó konkrét baleseti adatokat. Ködösít, miközben azt a képzetet próbálja kelteni az olvasóban, hogy az autópályán való közlekedés éppen 130 km/h-ig elfogadható, onnantól kezdve már "jelentősen megnő a baleseti kockázat" - bár mindezt az általánosan elborzasztó baleseti helyzetleírását követően már úgy érzi, hogy nem is kell indokolnia. Vajon miért? A szövegben végig igyekszik kikerülni az autópályákra vonatkozó konkrét megállapításokat, nehogy kiderüljön valami olyan, amit nem szándékozna leírni... Állásfoglalásában végül összegzésül minden sebességkorlátozás fenntartását javasolja, ami egyáltalán nem is volt kérdés!!! Ha eddig nem lett volna világos, az egyesület kizárólag az autópályákról beszélt! Részemről még nem olvastam ilyen részrehajló és a tényekből ilyen keveset felmutató véleményt egy országgyűlési biztostól. Számomra nem kérdés, hogy ennél Ön sokkal többre képes!

    Mi a véleményem?
    Valószínűleg a magyar közigazgatás ellenállásán a közeljövőben nem fog átjutni az autópályákon való sebességhatár feloldása, sőt azt is tudom, hogy válaszában kollegái majd kioktatnak arról, hogy mennyire rosszul is gondolom, és hogy 130 km/h óra felett az autópálya életveszély. Nincsenek illúzióim e tekintetben, sőt már be is borítékoltam, hogy irodájában megvető megjegyzéseket fog tenni üzenetem elolvasása után. Nyilván megérdemlem, mert túl sokszor szeretném, hogy értelmetlen szabályok változzanak meg. Amikor már szinte alig van aki azt csinálja amit a szabály előír, akkor talán nem az egész országot kell kiszűrni, hanem a szabályt kell megváltoztatni...

    Mégis ez Magyarországon "olyan nehezen" megy. Számtalanszor tapasztalom a közigazgatásba "beágyazódott" személyektől, hogy számukra a reformot előbb lelkileg is meg kell élni, így azt "rükvercben", vagyis teljes tagadásban kell kezdeni, hogy aztán végül a reform bekövetkeztekor már teljes amnéziában hirdessék, hogy Ők már az eredeti javaslatot is támogatták. A folyamat során az a csúcspont, amikor a javaslattevő, vagy a jogszabály gondozásában jelentős szerepet játszó köztisztviselő hivatkozik arra, hogy hát a "gombnyomogatójogalkotó", forduljak hozzá, mert hát Ő szavazta mindezt meg...

    Részemről úgy látom, hogy a magyar szabályozásra jellemző túlzott óvatosság, a szabályok túllihegése jól kiolvasható az állásfoglalásából, amelyet szerintem a ló túlsó oldaláról küldött.

    ...és még egy példa adalékként a közlekedési hatóság álszent rendelkezéseivel kapcsolatban:
    Ha igaz az, hogy egy sebességhatár felett jelentősen megnő a baleset kockázata, akkor vajon Veszprém és Várpalota között a jelenlegi autóúton miért kellett 5 évvel ezelőtt 80 km/h-val haladni és most miért lehet 110-zel, miközben a kérdéses eredeti útszakaszokon (az újakat ide nem értve) semmilyen forgalombiztonságot javító útfelújítás, útpálya-korrekció, stb. nem is történt???

    Üdvözlettel

    ________________________________________
    Ruszin Zsolt
    FairConto