halleck#164
A hőtan összességében lehet, hogy marha bonyolult, de a végeredmény akkor is az, hogy a reaktor által megtermelt hőenergia egyharmada (Pakson) villamos áramként távozik, kétharmada a környezetet fűti. Nem csak úgy a semmibe, hanem azért, mert a kisnyomású, semmire sem jó gőz még mindig gőz, és elég komoly energiát tartalmaz. A Carnot körfolyamat zárt görbe mentén működik, azaz a közeg a legalacsonyabb energiaszintjétől elindulva először energiát kap valahonnan, ami miatt szépen eléri a legmagasabb energiaszintet. Aztán ezt az energiát máshol leadja, ami által visszatér a kiinduló pontba. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a kondenzátorból kijön az alacsony hőmérsékletű víz. Ezt fűtik, és megnövelik a nyomását (mindezt a reaktor által megtermelt hőből). Bemegy a gőzfejlesztőbe, ahol a primerköri közegtől megkapja a hőenergiát, ami által először melegszik, aztán kiforr. A gőz kerül azután a turbinára, ahol munkát végez. Sajnos a gőz nem tudja itt leadni a teljes energiáját, csak annak egy részét (Pakson az egyharmadát), nem is alakul vissza vízzé. A turbinából kijön az alacsony nyomású gőz, ami a kondenzátoron vízzé csapódik le. A lecsapódáskor leadott energia teljes egészében a Duna vizét fűti.
Mellesleg baromi szép dolog a termikus hatásfok, és arról is van némi elképzelésem, hogy ha a Carnot körfolyamat legmelegebb és leghidegebb pontjának hőmérsékletét Kelvinben kifejezve elosztjuk egymással, akkor pont megkapjuk a termikus hatásfokot. Ennek ellenére a gyakorlatban ez pontosan úgy fog jelentkezni, hogy a folyamatba berakott hő egyik részét villamos energia formájában kinyerjük, a másik részét pedig leadjuk a környezetnek. Ezek aránya pedig meglepő módon éppen a termikus hatásfokkal egyenlő.