Romel#175
Nahát-nahát! Ez pont idevág a mai napi hazautazásomhoz. Egyedül ülök a buszon, ma spanok bennt maradtak még suliban. Erre beszól egyik srác a buszon nekem, úgy, hogy a hátam mögött volt. Minden aljasságot mondott, próbáltam nem észrevenni, bízva abban, hogy majd csak megúnja... tévedtem. A köcsögje előbb szállt le mint én, és amikor ment el mellettem, oda akart nekem csapni. Ezalatt én már kivettem a zsebemből a kezemet, mert éreztem, hogy a nyomorékja nem fog bírni magával. Hát, odabasztam neki egyet, amikor felém akart kalimpálni. Egyből jött pofázni a haverja is (ilyenkor olyan kurva erős a baráti kötelék két szakmunkás növendék között...), szal nagyon nagy a pofájuk addig, amíg nem verik őket félholtra. Jó, valszeg ha ketten nekem esnek, elvernek, max korházban kötök ki. De utána fel lehet épülni és szétzúzni az ilyen szarravalók fejét. Higgyétek el megéri. No, nem a dicsőség fénye végett, hanem amiatt, ami "szenvedést" okoztak. Én ilyen vagyok, sajnálom. Ha valaki erőszakot alkalmaz, én kétszer olyan erőszakosan fogom visszaadni. Ha meg nem piszkálnak az a leg jobb, soha nem fogom megérteni, hogy miért okoz beteges örömet mások piszkálása. Na Peace all!