kukacos#178
A kórházas téma annyira nem illik ide, de még a Magyar Nemzet-témához sem, hogy szarkazmussal akartam illusztrálni az abszurditását. Rossz ötlet volt, mert sejtettem, hogy felveszed a szemellenződet: pont olyan stílusban írtad, hogy látszik, hogy ezt akarod belőle kihozni. Ha bármivel megsértettem az érzéseid, elnézést kérek, de ha alaposan megnézed, semmi olyat nem írtam, hogy jót röhögök édesanyádon. Ezt kizárólag te érted így, mert így akartad érteni. Természetesen sajnálom, ami vele történt, és nem hiszem, hogy a kórház egy vidám hely. De alapvetően a betegség nem is ok arra, hogy az emberek maguk alatt legyenek, sőt, ismert a pozitív hangulat pszichés hatása a gyógyulásra. Ha én bemegyek egy beteghez látogatóba, életkedvet próbálok sugározni, még ha elkeserít is az illető állapota, mert tudom, hogy az kell neki a gyógyuláshoz. Ehhez pedig egyáltalán nem segít, ha beviszel egy depressziós napilapot.
Én kizárólag a MN-re reflektáltam, nem a te személyes tragédiádra, és próbáltam értelmezni, miért írtad, amit. Azért jó a szomorúság, mert kórházban előfordul? Tehát vigyek MN-et kórházba? Ez akkora hülyeség, hogy megérdemelt egy gyenge viccet.
Keresi a fene a röhögést mindenáron. Azt írtam, a mosolyt jobban szeretem, mint a szomorúságot. Persze érdemes az érzelmek teljes skáláját átélni, de ha már választhatok, inkább nevetés. Ezért nem választok olyan napilapot, ami azt akarja belém szuggerálni, hogy minden pocsék.
Ha átgondolod, te is bocsánatot kérsz. Ha nem, akkor megmaradsz a "mit mondtál anyámra" szintjén. Kár lenne.