kukacos#518
"Persze ha másképp definiáljuk az alapfogalmakat, akkor más tételek jönnek ki. De a világegyetem tulajdonságai elég jól megadják az alapfogalmakat."
Nos, ezt hívják körkörös érvelésnek: a világegyetem tulajdonságait matematikai eszközökkel írjuk le, és azok érdekes módon pont definiálják a matematikát... Nem állítom azt, hogy feltétlen helytelen, de úgy gondolom - főleg a történelmi fejlődés ismeretében - hogy tudni kell a helyén kezelni, mert lehet még meglepetés. Lásd például Gödel tétele. Száz évvel ezelőtt a legtöbb matematikus szilárdan hitt az összes létező tétel eldönthetőségében.
Én sem hiszem, hogy bármiféle telepátia valós jelenség, kommunikációra használni meg vicces lenne, bár nem is értem, hogy hoztad elő.
Nem akartam minősíteni a sokvilág-elméleteket, csak bemutattam, hogy vannak átmenetek a teljesen szubjektív/teljesen objektív világképek között. A koppenhágai értelmezésben egyébként ott a szubjektum az állapotvektor redukciójánál, ezért mondom, hogy tartozik még a fizika egy elszámolással. Szerintem ezek az elméletek épp arra kísérletek, hogy megtegyék ezt az elszámolást, tehát magyaráznak valamit - az pedig már az új elméletek sajátossága, hogy kérdéseket vetnek fel. Hála égnek, legalább van min gondolkodni. Inkább amiatt bírálhatók, hogy legtöbbször nem adnak predikciókat, de ezen a területen nehéz is előrelépni.
"Arisztotelész korában a kísérletezés nem volt divat. Inkább filozófiának lehet tekinteni ezeket a műveket, nem fizikának. A matematikai tudásukat viszont nem lehet kétsébe vonni. Talán épp a matematika sikerei miatt nem tartották fontosnak a kísérletezést."
Pontosan ilyenkor merül fel az emberben, hogy kétezer év múlva esetleg nem épp ilyen lekicsinylő jellemzéssel fogják majd illetni a mi mai tudományunkat?