kukacos#494
Itt már más értelemben használod a "világegyetem" fogalmát, mert #465-ben az "általunk megismerhető dolgok" értelemben használtad. Ebben az új szóhasználati formában nagyjából egyetértünk. Én eredetileg arra a hozzászólásodra reagáltam (#290):
"Egyébként érdekes, hogy a matematika szükségszerű, és örökkévaló, bizonyos értelemben mindenható, valamint lényegében a világegyetemet teremtette. Ha lenne öntudata a matematikának, akkor mondhatnánk, hogy megtaláltuk Istent."
Ez viszont ellentmond #481-nek, mert a leírt hozzáállásodból viszont nem következik, hogy a matematika szükségszerű lenne az összes megismerhető dolgok leírására. Örökkévalósága és univerzalitása pedig még annyira sem. Majomagyunk pusztán ezt az absztrakciót diktálja számunkra, mert ezzel tudott jól alkalmazkodni. Nem majomaggyal esetleg egészen más feladatok elé kellett néznie valakinek, egy egészen más környezetben. Talán ismered Stanislaw Lemtől a Solarist, ha nem, érdemes elolvasni. Tehát semmiképp se fogadnám el, hogy a matematika univerzális nyelv, bár kétségkívül a legjobb eséllyel pályázik erre a címre.
"Bár a valóság objektivitását nem egyserű ellenőrizni, szerintem leginkább épp azon bukhatna le, hogy nem lenne modellezhető a matematika segítségével. De egy szubjektív valóságban az evolúció se működne, így az állításom eleve értelmetlen lenne. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a valóság vagy tényleg objektív, vagy rendkívül ügyesen titkolja, hogy nem az. Mindkét esetben gyakorlati szempontból jó feltevés, hogy objektív."
Nem csak ez a két véglet létezik, és én épp erre szerettem volna itt rámutatni. Például a kvantummechanika Everett-féle sokvilág-értelmezéseinek van egy olyan változata, miszerint az első megfigyelő az összes lehetséges univerzumok teréből azokat a világokat választja ki, amelyekben ő, mint megfigyelő létrejöhetett. Megfigyelésével egy szubjektív szempontból kiindulva objektív történelmet kreál visszamenőleg. Számos ilyen értelmezés létezik, néhány ezek közül roppant mesterkélt kísérleti körülmények között akár tesztelhető is. Persze a legtöbb ilyen elméletet mindenki csak saját maga tudja tesztelni :)
"A matematikát már a görögök is alapvető fontosságúnak tekintették. Nem is jut eszembe más módszer, amivel komolyan próbálkozott valaki. De persze elvben minden lehetséges, nem zárhatunk ki semmit."
A matematika éppolyan történelmi fejlődésen esett át, mint bármelyik tudomány. A természettudományokat ma már korántsem látjuk olyan folyamatosan, inkrementálisan növekvő diszciplínának, mint korábban: Kuhn óta inkább egy kulturális-szociológiai aspektusokat sem nélkülöző, időnként bizony "visszafelé haladó", esetenként nagy átrendeződéseken áteső tevékenységnek látjuk. Van, aki egészen odáig megy, hogy az inkrementalitását is tagadja, én ezzel nem értek egyet. Mindenesetre például Kuhnt saját bevallása alapján az motiválta a tudományos módszer elemzésére, hogy megpróbálta megérteni Arisztotelész Fizikáját, és elcsodálkozott, hogy miként lehetett egy ennyire illogikus és tudománytalan művet megírni. Egy mai tudós szemével nézve Arisztotelész legalábbis sarlatán volt. A valóság persze nem ez, szó nincs róla, a maga korában kitűnő fizikus volt, csak akkor még mást gondoltak igazságnak és "matematikailag" levezethetőnek.