kukacos#415
Valóban ez az elv: a legkisebb változás is számít. Lásd #411.
A hal esetében azonban NEM kell egyszerre jelentkeznie a három változásnak, legfeljebb megfelelő sorrendben.
Mesét mondok én is: adott egy hal, aminél, mint a páva tollainál, kialakult a foszforeszkáló pikkely a nőstény figyelmének felkeltésére. A hal ragadozó. Néhány példánya mélyebbre merül, ahol kevesebb az ehető hal, viszont sötétebb van. Ilyen mélységben főleg a fenéken van élet, halunk tehát FOLYTONOSAN ELŐNYT JELENTŐ változásokkal kialakít egy viselkedésmintát, ahol úgy vadászik, hogy a fenéken lapul. Sajnos még mindig foszforeszkál, amit csalijai ugyan vonzónak is találnak, de kiterjedt foltjairól felismerik. Néhány példány gyártási hibás, csak az orra foltos, ezért esetleg kicsivel nehezebben talál párt, DE sokkal eredményesebb vadász, mert nagy mélységben a kis fény táplálékot jelent, ezért a csalik közelebb úsznak hozzá. Éhínség van, többi hal elpusztul, ő megmarad, mert jó vadász, és megmaradnak azok a nőstények is, akik hajlandók párzani vele. Van egy halunk, akinek van egy világító folt az orrán. Mondjuk úgy vadászik, hogy a homokba fúrja magát, és orrát kidugja, ami világít - bizonyos példányokon ez egy bőrredőn van, ami jó, ha minél messzebbre nyúlik, tehát FOLYTONOSAN ELŐNYT JELENTŐ változásokkal a csali nyúlványra kerül. Innen már csak egy lépés, hogy lengesse is.
Kicsi a fantáziád.
Mellesleg a valóságban előfordulhat, hogy bizonyos evolúciós előnyt/hátrányt nem befolyásoló jellemző megmarad és szabadon változik a populációban, ez az ún. génsodródás jelensége.
A zebra-oroszlán stabilitása épp azt mutatja, hogy lokálisan mindkettő optimális forma. Ha a zebra kisebb lenne, valószínűleg nem tudna a száraz időszakra elegendő tápanyagot felhalmozni, és elpusztulna, na meg lassabban is futna. A zebrának egyébként sem az oroszlánnál kell gyorsabbnak lennie, hanem csak a többi zebránál.