kukacos#405
A Bhagavad Gíta teremtésmítosza ezek szerint felületes szempontból harmonizál a tudománnyal, mert az utóbbi szerint ezek a rendező elvek a természettudományos törvények. A világban uralkodó "rendező elvek" megfigyelhetők, tehát tudományos szempontból tárgyalhatók is, nem csak spekulatíve lehet róluk beszélni.
A különbség ott van, hogy az ősi teremtésmítoszok teleologikusak, tehát célra irányultságot tételeznek fel: a Teremtő előre "tudta", mit akar a végén kihozni, ezért úgy irányítja a világ folyását, hogy azt kapja, amit szeretne. A természettudományok erősen redukcionisták abban az értelemben, hogy nem tételeznek fel személyt és szándékot a világ mögött, na nem azért, mert eredendően ateisták, hanem mert nincs rá szükség. Ha bárki kísérlettel be tudná bizonyítani, hogy a "részecskék tánca" valamiféle magasabb szervező erőnek engedelmeskedik, a tudományos közösség feltétel nélkül elfogadná a teleologikus világképet (mert ez felel meg legjobban a valóságnak).
A hívőknek is tökéletes megoldás lenne, hogy elfogadják, hogy Isten vagy a Teremtő annyira intelligens lény volt, hogy képes volt úgy kialakítani a fizikai törvényeket, hogy azok nem teleologikusak, és mégis végeredményük a Teremtő szándékának megfelelően alakul. Ezzel tökéletesen összeegyeztették a tudományokat a vallással - persze fel kell adniuk a gondoskodó, emberközeli és a világba beavatkozó Teremtő képét.