kukacos#238
Ma este ajándékvásárlással próbáltam elűzni az időt, és belefutottam egy-két neked szóló könyvbe. Az egyik Ernst Mayer "Mi az evolúció?" című munkája, ami az elején összefoglalja az evolúció mellett szóló bizonyítékokat. Persze csak nagyon tömören, mert háromszáz oldalban inkább csak mesélgetni lehet a biológiáról, de azért van benne jópár ütős rajz. Hogy mást ne mondjak, felsorol pár példát azokról a leszármazási vonalakról, amelyeket a leletek segítségével tökéletesen reprodukálni lehet. De mesél az evolúció molekuláris biológiai, populációdinamikai és sok más egyéb bizonyítékáról is. Nem egy nagyon jó könyv, de kezdetnek megteszi.
A másik egy kreacionista magyar informatikusé (sic!), a címére nem emlékszem pontosan, de abban is szerepelt az evolúció szó, Focus kiadó. Izgatottan olvastam a fülszöveget, miszerint úgy tűnik, a legújabb tudományos bizonyítékok az intelligens teremtést támasztják alá, szóval direkt felbontattam a gyári csomagolást, hogy végre most megtudjam az igazságot, mert ezek szerint csúnyán le vagyok maradva.
Mindent nem tudtam elolvasni, de megtudtam, hogy a Naprendszer annyira csodálatosan eltalált - mert például a Vénusz forró, pokoli és a felszínén nagyon magas a hőmérséklet - hogy mindenkinek ugyebár egyértelmű, hogy teremtés műve. Nem viccelek, ez tényleg így van a könyvben. Kiderült, hogy a radioaktív kormeghatározás azért kétséges elmélet, mert nem ismerjük a kezdeti feltételeket. (A radioaktív bomlás sebességét úgy tűnik, már nem támadják.) Ekkor elgondolkodtam egy kicsit: lehet, hogy a végén mégis megtanulják a tudományos módszertant? De aztán nem kellett csalódnom: a szerző pár oldalt szán a kormeghatározásos módszerek lényegére, eredményeiről, magyarázó erejéről, sikeres predikcióiról semmit nem ír. Kicsivel többet szán a lehetséges bakikra és kritikájára, utána bő lére eresztve, eredeti idézetekkel hosszasan megtűzdelve ismerteti egy vallásos kutató megvilágosodását, ahogy színes fénypacnikat vett észre valamelyik kőzetmintában, és zavaros fejtegetésbe bocsátkozik arról, hogy ezek a teremtő energia megnyilvánulásai - a megvilágosodást persze bibliai idézetek tarkítják. A legédesebb a fejezet záró mondata, ami valahogy úgy hangzott, hogy "a radiokaktív kormeghatározással az a baj, hogy nem elfogadható vallási szempontból."
Vannak hivatkozások is a könyvben, elsősorban más kreacionista művekre és konferenciákra.
A könyvből is kiderül, hogy a kreacionisták munkássága szinte kizárólag a hivatalos tudomány kritikájára korlátozódik. Mindenesetre a szerző dicséretére legyen mondva, hogy ahol állít is valamit, ott nem fél a kritikusaitól idézni. Például megemlíti, hogy ha az özönvízelmélet helyes, akkor a meszes vázú állatkák tényleg óránként 80 centivel kellett gyarapítsák az óceáni üledéket az özönvíz ideje alatt. A gond csak az, hogy a kritikára nem ad választ, pontosabban beidézi a kritikát, esetleg elismeri, hogy erre nem tud választ adni, aztán nagyvonalúan átlép rajta és a végén jön a hirtelen fordulat: "láttuk tehát, hogy nekünk van igazunk, de legalábbis nagyon elgondolkodtatóak az eredményeink".
Tudja jól, hogy aki ezt a könyvet olvassa, úgyis szelektíven fog hallani.
Persze mindkettő a tudományos ismeretterjesztő polcon van, rögtön a találd-meg-belső-lényeged-Atlantisz-hangjával nagyonszínesborítós könyvek mellett. A kreacionista könyvből elvittek egyet, amíg ott voltam, a másikból nem. Kiegyenlítettem az arányt.