kukacos#161
"Elméletben külön lehet választani, gyakorlatilag nem. :)"
Hé, én most itt gyakorlatot csinálok, és egész jól különválasztom. Akarat kérdése, te pedig egyszerűen nem akarod különválasztani, mert úgy jobban támogatod a saját érveidet.
"(Nem vagyok a vallás és az egyház(ak) túl nagy híve, de nagyon egyoldalúan látod, ha csak ezt az oldalt nézed. A mérleg másik oldalán is vannak dolgok.)"
Ez igen! Ekkora érvrendszerbeli inkonzisztenciát már rég láttam. A tudományra vajon miért nem alkalmazod ugyanezt az érvet két sorral fentebb, sőt, épp az ellenkezőjét állítod? Ilyen szép demagógiával politikai pályán kellene gondolkodnod...
A kreativitás egy elmélet-felállító mechanizmus, és NEM megismerő eszköz. Semmi köze a valóságban folytatott manipulációs tevékenységünk sikeréhez. Emellett a tudomány folyamatának is igen fontos része, semmiképpen sem azon kívüli. Egyszerűen az emberi agy így állít fel elméleteket. Mondjuk megálmodja. Attól, hogy nem értjük a mechanizmusát (bár vannak rá szép elméletek, például ajánlom figyelmedbe William Calvin "A gondolkodó agy" c. könyvét), nem válik valami misztikus kommunikációs eszközzé, ami önmagában tényeket közvetít a világról. Senki sem álmodta még meg a benzol képletét úgy, hogy gőze sem volt a kémiáról. Senki sem állított még oda egy szaklaphoz, hogy itt van, megálmodta az Univerzum vagy akármi elméletét úgy, hogy az később helyesnek bizonyult. Mielőtt elkezded sorolni a szerinted ideillő példákat, vedd figyelembe, hogy bármelyik tudós fejében ötletek százai halnak el, míg valamelyik győztesnek bizonyul, és utólag már csak a nyerő megoldásra emlékezünk. Szóval a kreativitás sikeres tudományon kívüli megismerő mechanizmusnak nem jó példa. Más, jobb?
"Igen, csak itt arról van szó, hogy olyan dolgokat is tudtak, amire a pszihológia csak mostanában "jött rá"."
Nem tudom, miről van szó, de sosem kell lebecsülni a régen élt embereket. Ők is kaptak szép tudományos eredményeket, akkor is, ha nem így hívták és te szeretnéd nem így hívni.
Nem tartok mindent áltudománynak, csak ami megérdemli. Erre vonatkozólag szigorú és nyilvános kritériumrendszer létezik. Tessék a focit jól játszani.
A "sejtetős" bekezdésed szubjektív véleményed fogalmazza meg. Erre nem lehet semmi értelmeset reagálni azon kívül, hogy szerintem meg nem, de majd meglátjuk. Inkább elmesélek egy anekdotát: amikor Bohr egyik tanítványa bemutatta a mesternek az elméletét, az elmosolyodott, és így szólt: "A maga elmélete őrült. De nem elég őrült ahhoz, hogy igaz legyen." Talán ez elárul egyet s mást arról a tudományos vaskalaposságról, aminek te a képviselőit látni szeretnéd.
"A "majomagyunk nem tudja megrágcsálni" talán nem annak a szinonímája, hogy nem tudjuk felfogni?"
Nem. Annak a szinonimája, hogy nem szemléletes. Ennek ellenére tökéletesen felfogható. Nem csak az fogható fel, amit el tudunk magyarázni játékkockákkal meg kisautókkal. A "felfoghatatlan képlet" kifejezés pedig szimplán egy oximoron.
"Ki lehetne keresni ennek a hagyományos definiciójat, talán több is van, de úgy érzem, amit írtál, nem lesz közte."
Nem gondolod, hogy nem fair, hogy nem vagy hajlandó bemutatni az álláspontodat, viszont folyamatosan változó pozícióból támadod az enyémet?
"Itt nem a matematikai képlet elvontsága a lényeg, hanem a mögötte lévő modell, hogy mit írunk le vele. Hogy az ismert, felfogható elemekből építkezik, vagy sem. Hogy "józan paraszti ésszel" is eldönthető-e, hogy működhet-e a dolog, vagy sem. Stb."
Hm. Szóval szerinted racionális = "józan paraszti ésszel felfogható"? Szerintem meg racionális az, ami a tudományos módszerbe illeszkedik. De legyen, határozzuk meg a racionalitást akkor úgy, ahogy itt akarod, és akkor ezt le is zárhatjuk, de akkor mellékesen két dolog következik: 1. a valóság irracionális (sic!), 2. a tudomány úgy még az irracionálissal is elbánik. Most boldog vagy? Szerintem az első úgy baromság, ahogy van, a világ definíció szerint racionális, de hát mindenki úgy hívja, ahogy akarja. De mindegy, ez a szál onnan indult, hogy szerinted a QM épp úgy nem racionális, mint mondjuk az asztrológiában való hit, szerintem továbbra is ég és föld a kettő. Attól, hogy így definiálod a racionalitást, ebből a szempontból egyenlőségjelet húzhatsz a kettő közé, de ettől csak annyira lesznek egyenlőek, mintha mind a kettőt "pirosnak" kiáltanánk ki, aztán büszkén feszítenénk, hogy lám, mind a kettő piros, tehát ugyanarról van szó (!). Ez egy igen méretes csúsztatás.
"Amúgy a matematikában is vannak ugye a racionális (hétköznapi életben is megjelenő) számok, és az irracionális számok."
Ez szánalmas volt. Javaslom a gimis matekkönyvet. Az irracionális számok absztakt konstrukciója a racionális számokból nyert Dedekind-szeletekkel történik, bár közérthetőbben a végtelen nemszakaszos tizedestörteket jelentik. Az összes irracionális szám ott van a számegyenesen, az eukideszi tér, ami talán a leginkább közérthetőbb és hétköznapi a matematikában, irracionális számokból épül fel. Egyáltalán a matematikán belül nincs is értelme irracionális dolgokról beszélni, amit itt művelsz, szómágiának hívják, találták két fogalmat a világ végéről, és összekapcsolod őket.
Akupunktúráról egyetértek Bíró Andrissal, ha működik, el fogják fogadni.