Epikurosz#566
Köszi, szépen, azér' hallottam ezekről, de a szomszéd fűje mindig zöldebb. :-)
Azt írod:
"Majd nem is oly rég bebizonyosodott (asztrofizikai mérések alapján),hogy egyre gyorsul a tágulás..."
Közbeszólhatok?
Nekem az a régi problémám, amely t.képpen a mindenkori agnosztikusok problémája (lola, ha nem tudod ez mit jelent, akkor kérésre elmagyarázom):
A csillagászat, pontosabban a csillagászati megfigyelések a történelem kategóriába tartoznak.
Nem mondom, a naprendszerünkben, vagy akár a galaxisunkban lehet végezni kvázi valós idejű megfigyeléseket, de ahogy a teleszkópok egyre messzebb látnak, úgy nő a távolság, és ezzel együtt a fény által onnan megtett idő.
Tehát, a Világegyetem feltérképezése sem lehetséges, mert koncentrikus körökben (gömbfelszínekben) tőlünk távolodva csak egy időben változó világegyetem képét kapjuk.
Minél messzebb megyünk, annál nagyobb a bizonytalanság, sőt, tőlünk több milliárd fényévre lévő galaxisok esetében bizonyosan kijelenthetjük, hogy azok mai jellemzői már nem egyeznek a megfigyelésekkel. Szép kis agnoszticizmus.
Tovább menve: ahogy távolodunk a Földtől, és közeledünk az ősrobbanáshoz, egyre nagyobb energiával rendelkező világegyetemet kapunk, amelynek tágulása nyilván nagyobb sebességgel zajlott, mint ma, tehát a gyorsan táguló világegyetem puszta délibáb, optikai csalódás.
Az igazság az, hogy fogalmunk sincs arról, hogy ma 2005. október 4-én a világegyetem 1.) lassulva/egyenletesen/gyorsulva tágul-e, vagy 2.) esetleg egyensúlyi állapotban van, vagy 3.) elkeződödtt az összehúzódása.