Epikurosz#503
Ja, most értem.
Hát, ha 190 cm vagy és 100 kg, akkor minden világos :-)
Tudod, azok, akiket a természet ilyen méretekkel megáld, nincsenek rászorítva arra, hogy sokat törjék a fejüket, így az absztrakt gondolkodás nem erősségük, de vannak persze más pozitívumaik, amiért még nagyon szeretnivaló macik lehetnek. :-))
Oké, akkor megpróbálom a kályhától kezdeni, és elmagyarázni egy-két dolgot.
Tudom, ki fogod kérni magadnak, hogy milyen alapon akarok én neked elmagyarázni valamit is, de akkor vedd úgy, hogy én magam sem értem az egészet, (ami tény:-)), és azzal, hogy valakinek elmagyarázom, talán saját magam számára is világosabbá teszem a dolgokat.
Először is, picit visszakanyarodva a bevezetésre, az absztrakció fogalmával kellene tisztába jönnünk.
Az absztrakció azt jelenti, hogy a világ megértésére és megmagyarázására fogalmakat és modelleket dolgozok ki. Olyan ez, mint amikor az ősember hazaszaladt a barlangba, és el szerette volna mesélni a társainak, hogy emberek, fogjatok lándzsát, mert jön a medve. Azt mégsem tehette meg, hogy a veszély okozóját a hóna alá kapja, és a barlangban bemutatja társainak, hogy na ettől kell félni, hanem jelekkel és BESZÉDDEL leírta az állatot. Sőt, mit ad isten, később le is rajzolta a barlang falára.
Ez kb. 50.000 évvel ezeőtt történt (Lascaux).
Tehát a létező világ mellett szépen fejlődik annak elméleti leképezése, ábrázolása, megjelenítése. Mondhatnám azt is, hogy a való világ mellett megjelent a szellemvilág. Ebben nagy szerepe volt elsősorban a társas életnek, a beszéd megjelenésének, a művészetek kialakulásának, amelyek mind előnyt jelentettek ősünknek a természettel vívott küzdelemben, de a fajon belüli természetes szelekciós is ezekenek a tulajdonságoknak a kifejlődését favorizálta.
(folyt. köv.)