BiroAndras#296
"Szóval: A távoli galaxisoknak régebbi állapotát látjuk, vagyis kisebbnek kell lennük nagyobb központi feketelyukkal
Ha valóban összefelé mennek és csak belefolyik az anyag, ellenkező esetben nőttek."
Ezt mondtam én is, nem? ahogy egyre öregebbek, egyre nagyobbaknak kellene lenniük, ha az elképzelésed igaz.
"Ha van időd utána számolhatsz, hogy milyen messze vannak -> mennyi idővel ez előtti állapotukat látjuk -> a nap SBH körüli forgásidelyét alapul véve (és megfelően leintegrált gravitációcsökkenésből adódó lassuláscsökkenést figyelembe véve mekkorák lehetnek)."
Nem kell számolni. Az az érdekes, hogy a mai állapothoz képest nagyobbak vagy kisebbek voltak.
"A távoli galaxisok is hasonló összetételűek és méretűek
Persze, hiszen mindnek a kialakulása nagyjából ugyanakkora, a nagy bumm környékére tehető"
Persze. Épp ezért lehet összehasonlítani őket. Feltehetjük, hogy kezdetben nagyjából egyformák voltak. Azt meg meg tudjuk nézni, hogy a különböző korúak hogy néznek ki. Mégegyszer : Az 1 milliárd fényévre levő galaxisnak az 1 milliárd évvel ezelőtti állapotát látjuk.
"Érdekes, hogy a kialakulásukkal kapcsolatban amit leírtam, azzal senki sem vitázik :)"
A fene se emléxik már rá. De ha csak ez kell, írd le újra, és majd vitázunk.
"A nagyrészt körpályán mozgott fogjuk rá a kezdeti felhőben, csakhogy utána egy nagy gravkúp lett a közepén, extra húzással. Akkor miért nem gyorsul arra?"
A gravitáció nem növekszik attól, hogy összesűrűsödik az anyag. Csak az számít, hogy a pálya sugarán belül mennyi anyag van (amíg a körszimmetria megmarad).
"És mégvalami, még senkitől nem hallottam egy rendes magyarázatot a saját szavaival, hogy a lefolyó elmélet szerint hogy is jöttek létre a karok"
Már mondtam: Az összehúzódás és a karok kialakulása két különböző folyamat.
A karok szerintem a lokális sűrűsödés miatt jönnek létre. Ebben a mérettartományban a coriolis erő megakadályozza a gömbszimmetrikus összehúzódást, és pont ilyen spirálkarokat eredményez.
Egy adott sűrűsödési pont környékét nézve:
Érintő irányban semmi sincs, csak gravitáció, tehát mehet az összehúzódás.
Sugárirányban viszont ahogy a grav. másik pályára húzna egy csillagot, a coriolis erő érintőirányban arrébb löki, így nincs összehúzódás, viszont van spirál.
(jelzem : ez a saját véleményem, mint mondtam, nem ismerem a hivatalos elméletet)
"Nem az éles határ hiánya a gond, hanem hogy nem látni olyat, hogy egy nagy folt (nagy köd :)), benne egy galaxis a csápjaival, szünet, majd a köd még jópár galaxisnyi szélességben."
Nem maradhatott köd, mert a gravitáció összehúzta mindet.
"Hol van az megírva, hogy egy köd csak akkora lehetett, mint egy galaxis ? Miért pont akkora a köd "maradványa", mint egy galaxis?"
Nem akkora. A köd közel egyenletesen oszlott el az egész világegyetemben. A csomósodás mérete meg a kvantum ingadozásokból adódik.