#135
Az én első grafikus felületem is Win 3.1 volt majd mivel azt sikerült tönkreb@sznom egy 3.11-es ment a helyére. Ez egy 486-os gép volt 100Mhz-el meg 8Mb rammal. Nem volt ez olyan rég. De amit igazán szerettem benne, hogy midnig tudtam, hogy mit csinál. Mindig tudtam, hogy mikor mi a baja, mikor mit hiányol, mit szeretne. Olyan volt, mint ha lelke lenne. Ha eleget babuzsgattad, és foglalkoztál vele, akkor elindított olyan programokat amiket megint máskor nem volt hajlandó elindítani (pl gta1).
Aztán felraktam a Win95-öt... Azóta is olyan érzésem van, mint ha megöltem volna a gépem. A lélek megszűnt létezni, helyette egy folyton a lemezt kattogtató valami került fel a gépre. Nem is bírtuk, csak max 2 hónapig, aztán gépcsere következett.
Talán ezt a lelket akarom visszalehelni a msotani gépembe a linuxal. Talán ezt az érzést akarom újra átérezni, hogy a gépem beszél hozzám a fülembe duruzsol, közli, hogy szeretethiánya van. Ekkor foglalkozom vele kicsit, ő megnyugszik, és megcsinálja amire kérem...
#135
