kukacos#29
Cat ez nem igaz: születésed után pár hónappal elpusztultál volna rákban, ha nem lenne egy rakat molekuláris mechanizmus a sejtjeidben - ha úgy tetszik, természetes úton kifejlesztett biotechnológiai trükkök -, amelyek folyamatosan javítgatják a repedező DNS-eid vagy például automatikus önmegsemmisítést indítanak el, ha a sejt elrákosodik, satöbbi. A Blackrose által is említett baktériumok például feltehetőleg rendkívül erős reparáló mechanizmusokkal rendelkeznek, amelyek az átlagosnál jóval magasabb sugárzási szinten is életképessé teszik őket. Az ember esetében erre nem volt szükség az evolúció során, mert mi normális esetben többnyire csak átlagos sugárzással szembesülünk.
Persze a leendő űrhajósokat kitenyésztő génmanipulátoroknak nem lesz könnyű dolga, mert a bacikkal szemben a többsejtű élőlényeknél a rákkal is számolni kell. A természet ezt földi körülmények között már elég ügyesen megoldotta, általában jóval a szükségesnél hosszabb időre biztosítja a sejtek összhangját (természeti körülmények között a rák okozta halálozás igen ritka, sokkal valószínűbb, hogy negyvenévesen elvisz egy tüdőgyuszi). Mégis, károsodások esetén elsősorban itt szokott felborulni a test egyensúlya, és nem világos, hogy az összetettebb szervezetek esetében mennyire lehet kiküszöbölni a sugárzás hatásait.