pipaxy#409 Vannak olyan jelenségek, amiket nem láthatunk megfelelő technológia nélkül. Ilyen volt régen az atomok világa. Most ilyenek a tér magasabb dimenziói, és a bennük levő képződmények (szuperhúrok, bránok, stb.). Jelenleg kizárólag elméleti alapon sejtjük ezek létezését.
A jelenlegi eszközökkel nem láthatók azok a valamik, amiket csak tisztán elméleti alapon sejtünk. Nem is látunk, és csak sejtjük. Sejtjük egy olyan elméletcsoport segítségével amely csak azért hogy összeegyeztethető legyen a valósággal, feltételeznie kell hogy 9,10,27(?) térbeli dimenziónak kell lennie. Ez nekem egy picit megerőszakolásnak tűnik. Nem működik az elmélet? Adjunk hozzá plussz 5-6 láthatatlan dimenziót, majd jó lesz az!
Ez persze csak az én nem hozzáértő különvéleményem, természetesen ettől még lehet, hogy ez lesz a „mindenség elmélete”.
Szóval vannak olyan jelenségek amelyeket képtelenek vagyunk látni a megfelelő technika nélkül. Gondolom itt most legfőképp az egyre nagyobb energiájú gyorsítókra gondolsz, amelyekkel egyre mélyebbre láthatunk az atom belsejébe. Mint például régen meglátták a kvarkokat, később az azokat összeragasztó részecskéket.
És? Ez nagyszerű a fizikusnak, meg úgy egyébként hogy jobban értjük a mikrovilág működését, de attól még eredőben az atom ugyan úgy fog viselkedni, mint ahogy azt a kvark megismerése előtt tudták.
Kérlek mondj példákat arról, hogy a kvarkok „megtalálása” óta eltelt kb. 30 év alatt hol került a kvarkokról szerzett tudás kamatoztatásra az alkalmazott technológiák terén!