• Pontius #307
    Talmácsi Gábor megszerezte pályafutása harmadik világbajnoki futamgyőzelmét, mégsem ugrálhat örömében, mert a KTM megharagudott rá, amiért nem hagyta nyerni csapattársát, Kalliót. A magyar azt mondja, ő csak a szerződésében foglaltakat teljesítette: a tőle telhető legjobban motorozott.

    - Gratulálok! Parádés előzés volt!
    - Köszönöm, igyekeztem. A KTM tökéletes motort adott, sokkal gyorsabb voltam, mint Kallio. Még reggel is állítottunk a motoromon, nagy volt a szél és koszos a pálya, megpróbáltuk megtalálni az optimális megoldást.

    - A rajt után úgy tűnt, simán elmentek Kallióval.
    - Én is így éreztem. Keményebb gumit választottam, mint ő, és jó választás volt, mert a gépem végig hibátlanul működött. Gyorsabb volt, mint az övé. Nem azt mondom, hogy motorerőben, mert az egyenesekben nem tudtam megelőzni, de a beállításokat valószínűleg az én gépemnél találták el jobban, mert a kanyarokban folyamatosan jobb voltam nála.

    - Utóbb kiderült, hogy az egyenesben is.
    - No igen, bár én azt hittem, hogy van még egy kör hátra. Ki akartam próbálni, meg tudom-e fogni, úgy kalkuláltam, ha nem sikerül, akkor megpróbáltam volna az utolsó kör valamelyik kanyarjában magam mögé utasítani. Aztán kiderült, hogy az volt a verseny vége - meglepődtem, amikor megláttam a kockás zászlót, mivel a táblán azt mutatták, még egy kör hátravan.

    - Ki kellene ugrania a bőréből örömében egy ilyen siker után, mégis szomorú a hangja.
    - A csapat nagyon megharagudott rám amiatt, hogy nem hagytam nyerni Kalliót.

    - Ez volt az utasítás?
    - Igazából nem, hanem azt kérték tőlem, hogy ha Lüthi és Kallio küzd előttem egymással, akkor ne előzzem meg a csapattársamat. De ez egészen más helyzet volt, Lüthinek se híre, se hamva, csak ketten voltunk elöl. Nem értem, miért kellett ennek az egésznek a nyilvánosság előtt zajlania. Hallom, hogy különböző internetes oldalakon már azt írták, hogy hülye vagyok. De miért? Azért, mert nyertem? Az van a szerződésemben, hogy a tőlem telhető legjobbat kell nyújtanom. Én azt tettem.

    - Arról nem beszélve, hogy az ön harmadik helye sem biztos, azért is minden versenyen tennie kell, hogy meglegyen.
    - Szerintem is. Ha elveszem a gázt a végén, abból még nagyobb balhé lett volna, mert mindenki látta, hogy gyorsabb vagyok. Tudja, én egyszerű ember vagyok, de nem szeretek második számú lenni. Voltam már eleget második. Így döntöttem, és vállalom a következményeket.

    - Milyen következménye lehet ennek?
    - Nem tudom, de lelkileg megvisel az ügy, még szerencse, hogy a verseny után hivatalos voltam a katari magyar nagykövetségre, ahol szeretettel halmoztak el. Nagyon kellett ez, főleg azután, hogy a csapatom olyan furán viselkedett.

    - Nem ünnepelték önfeledten, az biztos.
    - Pedig ennek a győzelemnek örülni kellene, és nem csupán nekem, hanem a KTM-nek is, mert ha nem örülünk, akkor vége a világnak, akkor minek sportolunk?! Tudja, én éjjel-nappal gyakorolok a jó eredmény érdekében, a motorozásra tettem fel az életem, nehogy már ezután el kelljen vennem a gázt! Még van három futam, és a végén dupla győzelmet is arathat a KTM. Én még mindig készen állok, hogy segítsek Kalliónak a vébécím megnyerésében, de nem úgy, hogy elengedem, hanem hogy Lüthivel szemben mellette állok.