BiroAndras#205
"Másrészt azt érzem a gondolkodásodban, hogy még mindíg nem szembesültél azzal, amit ez az elmélet mond nekünk, azt hogy hiába néhány elem, hiába néhány szabály, a végeredmény a káosz, a maga kiszámíthatatlanságból fakadó megjósolhatatlanságával."
Még mindíg nem érted a lényeget. Ha a jelenség természeténél fogva megjósolhatatlan, akkor nincs mit szégyenkezni azon, hogy nem sikerül megjósolnunk. Az a gáz, ha a jelenség megjósolható lenne, de mi képtelenek vagyunk rá a módszerünk hiányosságai miatt.
"A programozás jó példa, ha csúnyán programozol [...] akkor a végeredmény egy kaotikus rendszer, amit csak teszteléssel lehet működővé tenni.
Ha szépen struktúráltan programozol, [...] akkor a végeredmény egy kaotikus rendszer, amit csak teszteléssel lehet működővé tenni;))))
[...] és asszem belátod, hogy végül is a lényegen ez semmit sem változtat."
Tévedsz. A jól megírt programnak megvan az a tulajdonsága, hogy a részei egyenként megérthetők, javíthatók, vagy akár kicserélhetők a többi rész ismerete nélkül. A rossz programoknál ez nem teljesül, össze-vissza hivatkozások vannak benne, ami miatt ha az egyik részéhez hozzányúlsz, az teljesen váratlan helyekek fog gondot okozni.
A kettő közt óriási a különbség. Ezt tapasztalatból tudom. Ha sikerül struktúráltan programozni, akkor a tesztelés már csak formaság, és gyorsan túl lehet lenni rajta. De még egy összezagyvált programnál is a tesztelés jó esetben csak azért kell, mert már nem látod át a változtatások következményeit, így ki kell próbálni mindent. Sajnos különböző okok (főleg a határidők) miatt a legtöbb nagy program káoszként végzi. Emiatt talán nem is a programozás a legjobb példa. Egy gépnél a káosz sokkal súlyosabb gondokat okoz, ezért nem is engedhető meg, bármilyen szoros is a határidő.
"A káoszelmélet matematikája ugyan is nem lineáris, és még csak nem is vezethető vissza egyszerű függvényekre, nem integrálható, és nem deriválható!!!"
Azért a metematika is fejlődik. Sokmindent lehet már kezelni ezek közül is. Végső esetben pedig még mindíg ott van a számítógépes szimuláció.
Ha a jelenség megértése és direkt tervezése nem lehetséges, akkor is vannak módszerek, amikkel a rendszer rábírható a nekünk tetsző viselkedésre (pl. nemlineáris optimalizáció).
"És ez sok szempontból ciki."
És sok szempontból hasznos. Sok olyan dolgot meg elhet csinálni velük, ami a "jólnevelt" rendszerekkel lehetetlen. Persze ennek az az ára, hogy a tervezés sokkal bonyolultabb.
"Sajnos soha nem fogjuk megtudni, hogy mennyi az amit a nagy fizikusok és mennyi az amit a mérnökök hozzáadtak az atombombához, mert hogy szinte minden titkosítva van."
Mint már többször mondtam, sokan írtak könyvet a projektről. Sok-sok részlettel. Mivel már 50 év eltelt, elég sok dolog már nem titkos.
Érdemes utánnajárni, és elolvasni ezeket.
"Mondjuk az, hogy az atombomba alapelvei elérhetőek (tudományos szint), miközben a technológia (mérnöki szint) viszont kevésbé publikus , szerintem jelzi, hogy ebben az esetben (is) melyik volt a fontosabb!"
Ennek az is lehet az oka, hogy a tudományos publikációk általában jobban terjednek. A konkrét technológia unalmasabb, ezért csak az illetékeseket érdekli. Meg sokkal egyszerűbb is, hiszen pár mondatban elmondható a tudomány része. A mérnöki dokumentáció meg sok száz oldalas lehet.
Egyébként miért is érdekes a két szint megkülönböztetése?