BiroAndras#204
"Erre az esetre írtam, hogy a régi csak egy vetületet ragad meg, azaz egy látszatot, stb."
Ebben az esetben olyan kérdések merülnek fel, hogy :
- Lehetséges-e egyáltalán az Igazság megtalálása?
- Létezik-e egyáltalán tökéletes leírása a világnak?
- Mit is akarunk tulajdonképpen, megérteni a világ valódi működését bármi áron, vagy elegendő egy jól használható közelítés?
Az biztos, hogy egy jó közelítésnek is van értelme, és haszna is. A többi meg majd idővel kiderül (vagy nem).
Másrészt egy jó közelítés a valósi működésből is felfedhet valamit.
"Csak akkor, ha csak számolni akarunk, és nem a világ igazi működését felderíteni."
Lásd fent.
""A konkrét állításokat pedig a tapasztalattal lehet összevetni. Ha mindkét teszt eredménye kielégítően pozitív, akkor bingó."
Hát, látod, itt van az, hogy bizonyos esetekben nem egyezik a kettő."
Akkor vagy az elméelt hibás, vagy elcseszték a mérést. Ilyenkor tovább kell vizsgálódni.
"Pontosabban pl. vannak tapasztalatok, amiket nem lehet őket az adott kor (akár jelenkor) fizikájával magyarázni. Ilyenkor van az, hogy két csoportra bomlik a társaság. Az egyik azt mondja, hogy de hát az eddig olyan jól bevált és bizonyított fizika szerint ez nem lehetséges, akkor én ehhez tartom magam; a másik meg azt mondja, hogy imé megtapasztaltam, elég közelről, stb., hát ez van, az illetékesek majdcsak kitalálnak valamit. Ha nem holnap, majd holnapután."
Ezt két részre kell bontani.
1. Ha a tapasztalat tudományosan megalapozott (jól dokumentált, hiteles, megismételhető, stb.), akkor a tudomány elfogadja, mint megmagyarázásra váró jelenséget. Ez sokszor megtörtént már, ilyenek szoktak új elméletekhez vezetni.
2. Bonyolultabb a dolog, ha a tapasztalat nem elég hiteles. Szubjektív, rosszul dokumentált, stb. Ilyen esetekben számtalan magyarázat szóba jöhet, kezdve a tévedéssel, és a hazugsággal. Amíg az információ hitelessége nem ér el egy adott küszöböt, addig velószínűtlen, hogy a tudomány téved. Ezt nem akarom tovább ragozni, sokan sok helyen megvitatták már.