#198
"Természeteen a kísérleti adatok értelmezéséhez szükség van zsenikre (intelligencia, kreativitás, intuíció, stb.) is."
Asszem én is ezt mondtam;)
"Ez nagyon nagy félreértés. A redukcionizmust (ékes magyar nyelven), épp arra találták ki, hogy a bonyolult, dinamikus rendszerek viselkedése leírható és megjósolható legyen. Különös tekintettel a technikai kütyükre, hiszen azokat megtervezni is lehetetlen lenne enélkül.
A módszer alapgondolata az, hogy a világ alapvetően egyszerű jelenségek halmaza, de a sok-sok egyszerű jelenség kölcsönhatása nagyon bonyolult viselkedésre képes. Ez persze nem feltétlenül igaz, viszont ez az egyetlen esélyünk a világ megértésére, hiszen agyunk csak egy bizonyos szintig képes elbánni a bonyolultsággal. Úgy tűnik, hogy szerencsénk van, hiszen a tapasztalat többnyire igazolja az elgondolás helyességét."
"Az informatikában is az a tapasztalat, hogy a bonyolult problémák csak úgy oldhatók meg korrektül, ha sikerül egyszerű részekre bontani őket. Egy csomó ügyes módszer létezik erre, és folyamatosan találnak ki újakat, ahogy a szoftverek(és hardverek) feladata egyre komplexebb. Aki már írt nagy és bonyolult szoftvert, az tapasztalatból is tudja, hogy ha nem sikerül megtartani az egyszerűséget, akkor reménytelenül összekavarodik minden, a hibák exponenciálisan szaporodnak, és egyre csúnyábbak lesznek."
Nos egyrészt igazad van, mert a nagy komplexitású rendszerek is visszavezethetők, néhány nem túl bonyolult összefüggésre, és ezzel tovább erősitik azt az ábrándot bennünk, hogy a világot még a magunk korlátoltságában is képesek leszünk olyannnak látni amilyen az valójában. Másrészt azt érzem a gondolkodásodban, hogy még mindíg nem szembesültél azzal, amit ez az elmélet mond nekünk, azt hogy hiába néhány elem, hiába néhány szabály, a végeredmény a káosz, a maga kiszámíthatatlanságból fakadó megjósolhatatlanságával.
A programozás jó példa, ha csúnyán programozol és tele rakod ráadásul a kódot ugrásokkal, összevissza adsz a változóknak nevet, nem tartasz be egyfajta struktúrát/hierarchiát, a főprogramba rakod azt amit egy szubrutinnal kellene megoldanod, és fordítva: akkor a végeredmény egy kaotikus rendszer, amit csak teszteléssel lehet működővé tenni.
Ha szépen struktúráltan programozol, modulokra osztva a programot, rendben vezeted a változók neveit stb stb: akkor a végeredmény egy kaotikus rendszer, amit csak teszteléssel lehet működővé tenni;))))
Csak éppen mert ügyesen rendben tartottad a kódot, könnyebben fogot tudni úgy paraméterezni a rendszert, hogy valami olyasmit produkáljon, amit te is elgondoltál. Persze nem egy tetrisz szintű programra gondolok, és fontos hogy ciklusok/iterálás legyen benne, és asszem belátod, hogy végül is a lényegen ez semmit sem változtat.
A káoszelmélet matematikája ugyan is nem lineáris, és még csak nem is vezethető vissza egyszerű függvényekre, nem integrálható, és nem deriválható!!!
És ez sok szempontból ciki.
Sajnos soha nem fogjuk megtudni, hogy mennyi az amit a nagy fizikusok és mennyi az amit a mérnökök hozzáadtak az atombombához, mert hogy szinte minden titkosítva van.
Mondjuk az, hogy az atombomba alapelvei elérhetőek (tudományos szint), miközben a technológia (mérnöki szint) viszont kevésbé publikus , szerintem jelzi, hogy ebben az esetben (is) melyik volt a fontosabb!
#198