-
BiroAndras #193 "Az axioma rendszernek pl pont az alapaxiómáit senki nem kérdőjelezi meg (a tudományon belül), illetve pont ezek érvényessége
nem eldönthető a tudomány eszközeivel!!!!"
Természetesen, mint azt mindenki tudja aki tanult logikát, egy axiómarendszeren belül logikai következtetés útján az axiómák
nem igazolhatók (de ha ellentmondást találunk, akkor tudhatjuk, hogy egyszerre nem lehetnek igazak).
Többek közt ezért a tudományt nem csak elméletben művelik, hanem végeznek kísérleteket is. Többnyire a kísérletek alapján
felírt alapvető összefüggések lesznek az axiómák. Ezen felül mielőtt bármilyen elmélet elfogadásra kerülne, az a szokás, hogy
kell legaláb egy, de inkább több következtetés, ami nem triviális, ellenőrizhető, és se korábbi kísérletekből, se más
elméletekből nem következik. Ha sikerül kísérletileg pontosan igazolni a következtetések heylességét, akkor lehet elfogadni
az elméletet. Ez az ellenőrzés tulajdonképp arra szolgál, hogy kiszűrje a mérési eredmények téves értelmezését (téves
értelmezés -> szinte biztosan téves jóslat). Emellett a kísérletek elvégzésére és értelmezésére is van egy pár szabály, amik
minimalizálják a tévedés lehetőségét. Persze nem minden tudományágban működik ez ilyen szépen, de minél inkább sikerül
megvalósítani, annál megbízhatóbbak az eredmények.
"És ha megnézed ezért aztán az előbbiek miatt minden forradalmi, az alapaxiómákat meghaladó elmélethez csak is intuitív módon
juthatunk el!!!!"
A tapasztalat szerint szinte mindíg a kísérletek hoztak áttörést, amikor már semmilyen trükkel nem lehetett őket a régi
rendszerbe belegyömöszölni.
Pár példa:
- Bolygómozgás mérése -> Newtoni mechanika.
- Elektromos és mágneses kísérletek -> Elektrodinamika.
- Fénysebesség mérése -> Relativitáselmélet.
- Spektrum vonalak, feketetest sugárzás, fotocella , stb. -> kvantummechanika.
- Galapagos szigetek élővilága -> Evolúció.
- Mendel kísérletei a borsókkal -> Genetika.
- Uránium + fotolemez -> Radioaktivitás
- stb.
Persze voltak esetek, amikor az elméletek következményeit boncolgatva találtak rá fontos jelenségekre. Például az
elektromágneses hullámok létezésére először a Maxell egyenletek matematika vizsgálata alapján jöttek rá (és persze rögtön
szaladtak kísérletezni).
Természeteen a kísérleti adatok értelmezéséhez szükség van zsenikre (intelligencia, kreativitás, intuíció, stb.) is.
Biztos volt olyan eset is, amikor valami jelentőset fedeztek fel új kísérleti adatok nélkül is, de nem jut eszembe ilyen,
hiába pörgetem végig a tudománytorténetet a fejemben (persze a tudásom közel sem teljes).
Persze a matematika és az informatika nem számít, hiszen ott gyakorlatilag nincs kísérlet (az informatikában azért néha
előfordul), az egy teljesen más világ.
Egy dolog jut csak eszembe, ami talán ide sorolható : A memetika (by Richard Dawkins).
Az a legérdekesebb, hogy még a pszichológiában is a kísérletek hozták a legtöbb (és gyakran megdöbbentő) eredményt.
"Másrészt a tudomány redukcionizmusa, az a törekvése, hogy jelenségek hátterére, lehetőleg egy, vagy kevés számú alapvető
tényezőt találjon, a bonyolult rendszerek (általában minden technikai berendezés ilyen) bonyolult viselkedését előre
jelezhetetlenné teszi, róluk információ csak is gyakorlati úton szerezhető. Szóval igen is csak vegyük figyelembe a
nagykomplexitású dinamikus rendszerek viselkedésének előrejelezhetetlenségét!"
Ez nagyon nagy félreértés. A redukcionizmust (ékes magyar nyelven), épp arra találták ki, hogy a bonyolult, dinamikus
rendszerek viselkedése leírható és megjósolható legyen. Különös tekintettel a technikai kütyükre, hiszen azokat megtervezni
is lehetetlen lenne enélkül.
A módszer alapgondolata az, hogy a világ alapvetően egyszerű jelenségek halmaza, de a sok-sok egyszerű jelenség kölcsönhatása
nagyon bonyolult viselkedésre képes. Ez persze nem feltétlenül igaz, viszont ez az egyetlen esélyünk a világ megértésére,
hiszen agyunk csak egy bizonyos szintig képes elbánni a bonyolultsággal. Úgy tűnik, hogy szerencsénk van, hiszen a
tapasztalat többnyire igazolja az elgondolás helyességét.
Emellett az egyszerű jelenségek kölcsönhatásait is leírhatjuk egyszerű modellekkel, itt jönnek be a képbe a matematikai
trükkök seregei. Például egy dobozba zárt gáz irgalmatlan mennyiségű molekulájának viselkedését egyszerűen leírhatjuk pár
mennyiség bevezetésével (hőmérséklet, nyomás, sűrűség). Vannak aztán jelenségek, ahol a kölcsönhatások már túl bonyolultak,
lehet használni nagyon bonyolult, nagyon trükkös matematikai módszereket, vagy számítógépes szimulációt.
A dolog valójában kétirányú. Egyrészt szétbontjuk a jelenségeket, hogy megtaláljuk bennük az egyszerűséget (a jelenségek
'lényegét'), és az őket alkotó egyszerűbb jelenségeket. Másrészt a dolgokat újra összerakjuk, egy kicsit másképp, hogy jobban
megfeleljenek az igényeinknek, ebből lesz a technika. Ha ez a módszer nem működne, akkor semmit sem tudhatnánk meg a
világról, mert az végtelenszer bonyolultabb lenne agyunk kapacitásánál. Az is kérdéses, hogy egyáltalán az élet lehetséges
lenne-e egy ilyen világban. Amit ma tudnk az életről, az alapján egyértelmű nem a válasz.
Egyébként a tudomány a legegyszerűbb jelenségektől halad az egyre bonyolultabbak felé. Közben a matematikai háttér és a
módszerek is folyamatosan fejlődnek. Elképzelhető, hogy előbb-utóbb találunk olyan jelenséget, ami nem osztható és nem
egyszerűsíthető, és túl bonyolult a megértéshez. De még talán ilyen esetben is kisegíthetnek a számítógépek, nem is beszélve
a mesterséges intelligenciáról. Ha egy probléma túl nagy falat egy embernek, építeni kell egy gépet, ami elbánik vele
(ezeknek a gépeknek a kezdetleges elődei már ma is léteznek).
Az informatikában is az a tapasztalat, hogy a bonyolult problémák csak úgy oldhatók meg korrektül, ha sikerül egyszerű
részekre bontani őket. Egy csomó ügyes módszer létezik erre, és folyamatosan találnak ki újakat, ahogy a szoftverek(és
hardverek) feladata egyre komplexebb. Aki már írt nagy és bonyolult szoftvert, az tapasztalatból is tudja, hogy ha nem
sikerül megtartani az egyszerűséget, akkor reménytelenül összekavarodik minden, a hibák exponenciálisan szaporodnak, és egyre
csúnyábbak lesznek.
"Mind ezekért is aztán a tudomány, akár csak alacsonyabb szinten a technológia, csak is azt jelentheti ki, hogy bizonyos
berendezések bizonyos elrendezésekben ezt emeg ezt fogják produkálni."
Hát ezt is mondja tulajdonképpen.
"De azt amiről a cikk is szól nem fogalmazhatja meg! Nem jelentheti ki, hogy csak elméleti szinten létező technikai
berendezések, mit fognak vagy mit NEM fognak produkálni.
Jelenleg még nem tudhatjuk, hogy nem létezik-e olyan technológia, effektus, ami a cikkben jelzett instabilitást esetleg
kiegyenlíti."
Itt nem a bonyolultság a gond, hanem az alapvető fizikai elméletek hiánya. A valóseg ezen tartományát még nem sikerült jól
leírni. Ha az elmélet készen lesz, akkor rendkívül pontos, és megbízható előrejelzéseket mondhatunk, hiszen a jelenség maga
néhány paraméterrel leírható.
A relativitás elmélet például megmondta, hogy mi történik a dolgokkal a fénysebesség közelében, amikor az ember által
megfigyelt tárgyak még maximum a hangsebesség néhányszorosával haladtak. A részecskegyorsítós kísérletek és a csillagászati
megfigyelések mégis tökéletesen igazolták a jóslatok helyességét. És senki se kételkedik benne, hogy ha majd az űrhajóink
fognak közel fénysebességgel mozogni, azok viselkedését, és az utasok teapaszatlatait is helyesen jósolja meg a relativitás
elmélet.
"A láncreakció se nagyon indul meg földi körülmények között a kritikus tömeg alatt, hacsak nem növeljük mesterségesen a
neutron áram erősségét!
Ez utóbbi viszont nem annyira a tudósok, hanem inkább a mérnökök dolga! Az atombombát ugyan kb egy maroknyi tudós készítette,
de több ezer mérnök és technikus segítségével!!!!"
Ezt nem egészen értem, hogy hogy jön ide. Tulajdonképpen az atombomba is az elméleti tudomány nagy sikere, hiszen rengeteg
számítást kellett végezni, és szinte semmi mérési adat nem volt, mégis már az első éles teszt teljes siker volt.
Igaz, hogy az egész lényegében méröki feladat volt, de csak azért, mert a fizikai alapok már ismertek voltak. Mégis szükség
volt a tudósokra, mert nagyon jól kellett bánni az elméletekkel a sikerhez. Nem volt kitaposott ösvény, nem voltak
szabványok, előírások, se gyakorlati tapasztalat. Még a kiszolgáló berendezéseket is teljesen a nulláról kellett megtervezni.
A világ legjobb tudósainak jelentős része ott volt, és nem unatkoztak. Közülük sokan írtak könyvet az élményeikről, ezeket
érdemes elolvasni.