BiroAndras#192
"Mint ahogy egy sor bizonyítottnak vélt tételről bizonyosodott be, hogy nem igaz, amikor kicsit más oldalról is megnézték, stb."
Az alapvető fizikai elméletek nem szoktak megdőlni. Csak annyi történik, hogy egy újebb elmélet a jelenségek tágabb körét írja le pontosan, de határesetként tartalmazza a régit. Ha a relativitáselméletben a fénysebességet végtelennek tekintjük, a Newtoni mechanikát kapjuk. Ha a kvantumfizikában a Planck állandót nullának vesszük, a klasszikus fizikát kapjuk vissza. Ezek mind megengedhető közelítések, ha kis sebességen, és nagy méretekben vizsgálódunk. A magasabb szinteken sokkal bonyolultabban a dolgok, néha előfordul, hogy hibás következtetést vonnak le, és az sokáig nem derül ki. Különösen, ha olyan dolgokról van szó, ahol nehéz kiküszöbölni a szubjektív ítéleteket, és/vagy nagyon kevés a rendelkezésre álló adat (pl. pszichológia, közgazdaságtan, történelem, stb.).
A lényeg az, hogy ha za ember nagyjából ismeri a különböző tudományterületek lehetőségeit és módszereit, akkor egy-egy elméletről meg tudja saccolni, hogy mennyire megbízható, mennyi esélye van annak, hogy egy alapvetően különböző elmélet jobbnak bizonyuljon. Egyébként mindkét végletnek van előnye. Az egyik bombabiztos alapot nyújt a világban való tájékozódáshoz, a másik meg izgalmas új felfedezéseket ígér.
"Tud, csak nem feltétlenül 100% helyesen, és abszolút kimerítően."
A semminél a "nem feltétlenül 100%", és a "nem abszolút kimerítő" is sokkal jobb. Vagy úgy is lehetne fogalmazni, hogy jobb a "majdnem biztosan igaz", mint a "majdnem biztosan téves".
És itt nem csak a konkrét állítások érdekesek, hanem az alapvető módzser is, amelyekkel ezekhez eljutottak. A módszerekről meg lehet mondani, hogy elvileg mennyire megbízható állításokhoz vezethetnek. A konkrét állításokat pedig a tapasztalattal lehet összevetni. Ha mindkét teszt eredménye kielégítően pozitív, akkor bingó.