dez#196
És hogy ne a levegőbe beszéljek a programozhatóság terén: a 68k eleve 32 bites volt (először még 16 biten érte el a proci a memóriát, de a kód szempontjából ez nem számított), a címzésmódokról, stb. már írtam, címezhető volt az egész memória, nem volt lapozás, nem volt protected mode, meg hasonló nyalánkságok, mint x86-on; akkoriban nagyon jó volt a HW (amit lehetett, azt DMA-ból és megszakítás-vezérelten csináltak), de úgy volt kodolgozva az OS, hogy csak azt használva teljesen HW függetlenül is lehetett progamot írni (amik ma is jól futnak); talán az OS (ami később más területen is ismertté vált személyiségek írtak) főbb erényeiről már hallottatok, nem sorolom - a legalacsonyabb szintig ésszerűen, és többnyire bővíthetően volt kidolgozva. És ehhez hozzájön a csapatmunkában fejlesztett library-gyűjtemény, a minőségi munkára való törekvés, stb. Nem véletlenül volt nagy csalódás, hogy mindez kvázi kárba vészett (bár a remény hal meg utoljára).