kukacos#85
A véletlen tökéletesen kezelhető matematikai fogalommá vált Kolmogorov és más matematikusok századeleji munkái során. Annyira, hogy ma fizikai világképünk szerves része a véletlen, sőt, a kvantummechanika révén kiküszöbölhetetlennek tartjuk a világot kormányzó folyamatokból. A logika alapvető struktúra a matematikában, de használata nem zárja ki a véletlen kezelését: a sztochasztikus rendszerekkel foglalkozó matematikai konstrukciók sokkal magasabb szinten, az analízis és a halmazelmélet szintjén jelennek meg. Magyarán a logika és a véletlen nem ellenfelek.
A bonyolult rendszerek elemzésénél is kikerülhetetlen a valószínűségi megközelítés, de ennek inkább praktikus és nem elméleti okai vannak. Ugyanakkor a felhasznált matematikai modellek vannak olyan jók, hogy valószínűségi alapon korábban kezelhetetlennek hitt rendszereket lehet leírni, pl. statisztikus fizikában vagy hogy mondjak egy divatosat, káoszelméletben.
A véletlenek tárgyalása épp arról szól, hogy feltesszük, hogy ennek és annak nincs mélyebb oka, hanem véletlenül történik. A vicc az, hogy talán ez a legkésőbb kialakult ága a matematikának, talán épp azért, mert ez az agyunk az "okság" bilincsébe van zárva és marha nehéz absztrakciót jelent elfogadni, hogy lemondunk az okokról. A csavar kettős, mert valójában az ember életében ritkán van szükség valószínűségek becslésére, a dolgok vagy megtörténnek, vagy sem. De ugyanakkor hiányos információk alapján történő döntéseinknél mindig használunk egy véletlen modellt. Viszont a valószínűségeket borzasztó rosszul becsüljük, természetes matematikai érzékünk itt működik a legkevésbé. Nem csoda tehát, hogy a hozzád hasonló, feltehetőleg matematikában járatlan egyének még ott tartanak, ahol a kétszáz évvel ezelőtti mechanikus fizikai világkép: ha elég jók leszünk, nem lesz szükség véletlenre, mindennek lesz mozgató törvénye. Nos ma már kicsit árnyaltabb a kép, bár van még ember, aki esküszik rá (lásd Einstein és híres mondása a kockákról).