#30
A vasúti járművek sebessége elsősorban a beépített teljesítménytől függ. Mivel a sebességgel négyzetesen nő a légellenállás (magyarán: a 100 km/h-s sebességnél 1-nek vett légellenállás 10%-kal növelt sebesség esetén [110 km/h] már 1,1^2=1,21, tehát 21%-kal nő), a nagy sebességet csak egyre nagyobb beépített teljesítménnyel lehet elérni. Így pl. a 2200 kW-os teljesítményű V43-as egy 5 kocsiból álló IC-vel legfeljebb 130 km/h-s sebességre képes, a 10 ezer kW-s teljesímény teszi lehetővé a TGV-nek, hogy elérje az akár 515,3 km/h-s sebességet. A TGV áramvonalas kialakítása is döntő szerepet játszik e sebesség elérésében; ezt a teljesítményt is csak úgy lehet elérni, ha a szerelvény minden tengelye hajtott.
A sebességrekordokról: a rainhilli mozdonyversenyt 1829. október 6 és 12-e között rendezték meg, a Rocket elérte az 54,3 km/h-t (egy kocsival), majd a City of Truro (kb. 1000 kW) 1904. május 9-én elérte a 164,6 km/h-t, 1938. július 13-án a Mallard 202,8 km/h-t, tehát bő 100 év alatt elérték a 200 km/h-t.
A maglev kissé más technológia, nem mondhatnám, hogy össze lehetne hasonlítani a ""kerekes vonattal"", ti. a maglev nem más, mint egy lineármotor, viszonylag kis veszteséggel üzemel; a hagyományos értelemben vett vontatójárművek esetén pedig az elektromos áram energiája több lépcsőben, jelentős mechanikai veszteséggel alakul át...
#30