#4
Miért? Jelenleg a legtöbb üzemanyagot a hordozórakéták a világűr határáig tartó (kb. 200km-es) út első harmadában használják el üzemanyaguk döntő többségét (olyan 60-70%-át), ráadásul úgy, hogy annak több, mint fele oxidálószer - sokkal gazdaságosabb lenne a légkör oxigénjét használni.
A NASA (és a Lockheed-Martin) terveiben egy olyan többfokozatú hajtómű szerepel, amely alacsony magasságban és sebességnél (olyan 20km-ig és Mach3-ig) torlósugárhajtóműként (angolban Ramjet), nagyobb magasságban (olyan 50km-ig) és nagyobb sebességnél (kb. Mach7-ig) pedig szuperszónikus áramlású torlósugárhajtóműként (angolban Scramjet) üzemelne, e fölött pedig rakétahajtóműként. Egyértelmű, hogy sokkal jobb lenne a fajlagos üzemanyaghasználata, hiszen ez esetben 50km-es magasságig a légkörből nyerné az oxigént, és nem kellene magával cipelnie.
Jelenleg azonban elég kevés gyakorlati tapasztalat van a Scramjet hajtóművekkel, és éppen az a cél az X-43A-val, hogy minél több adatott gyűjtsenek.
#4